JEGYZET – A magyar irredenták már a tányérban vannak. Legalábbis Kolozsváron, ahol az Erdély elszakítására törekvő magyar mozgalmárok egészen váratlan helyről támadtak, és először egy konyhát foglaltak el az ősi román földből.
2015. május 22., 16:512015. május 22., 16:51
Legalábbis a Napocanews.ro című román portál szerkesztője szerint, aki – leleplezendő a magyar aknamunkát – fényképpel illusztrált cikket közölt arról, hogy az egyik vendéglőben szándékosan Nagy-Magyarország-alakúra formázott flekkenekkel törnek az egységes nagyromán nemzetállam ellen.
A portál – amelynek profilját valahol az őrjöngő sovinizmussal átitatott, elmekórtani fogantatású, de kétségkívül kreativitásra valló összeesküvés-elméletek publikálása határozza meg – halálosan komolyan tálalta a kulináris irredentizmus eme kirívó esetét.
És nem, természetesen föl sem merülhet, hogy csupán véletlenről van szó, és egy szelet óvatosan, de határozottan, a rostok könnyed fellazítása végett kiklopfolt, rövid ideig fűszerben pácolt, fokhagymaszósszal gazdagon nyakon öntött sertéskaraj anatómiai sajátosságai miatt öltött ilyen alakot, miután kikerült a serpenyőből. Egyértelmű, hogy előre megfontolt, alattomos kulináris irredentizmussal állunk szemben, a magyarok sajátosan értelmezett gasztronómiai forradalom útján próbálják fondorlatos céljaikat megvalósítani.
Azért nem cserélnék a portál szerkesztőjével, aki amúgy a kolozsvári önkormányzat alkalmazottjaként is tevékenykedik. Durva lehet azzal a tudattal élni, hogy a magyarok minden téren, minden eszközzel az ország egységére törnek. Nemcsak politikai pártjaikon és a sajtójukon keresztül, hanem a konyhában, és mindenhol máshol is.
Előbb-utóbb például arra is rájön majd, hogy a magyaroktól vásárolt bor Nagy-Magyarország-formájú tócsát képez az abroszon, ha kiöntik, a magyarok kutyái azt ugatják, hogy Nem, nem, soha!, és minden, de minden csakis Nagy-Magyarországról szól. Nagy-Magyarország-formájúra törnek az autók a balesetekben, Nagy-Magyarország-alakú felhők úsznak az égen, és még a parkokban magasodó fák levelei is mind-mind Nagy-Magyarország-alakúak.
És ha egyszer elvinnék egy csöndes helyre, hogy megpróbáljon megnyugodni, az sem sikerül majd. Mert még a gumiszoba is Nagy-Magyarország-formájú lesz.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!