JEGYZET – A szocdemeknél már nem foglalkoznak a látszatok betartásával, nem érdekli őket, ki mit mond, hogyan vélekednek róluk az emberek: abban a darabban, amit játszanak a főszerep az egyes szám első személyé.
2017. február 13., 10:422017. február 13., 10:42
Vagyis a pártelnök bajszos hőscincéré, aki minden megnyilvánulásában kínosan ügyel, nehogy véletlenül többes számot használjon, és valaki még arra gondolhasson: kollektív vezetés dívik szocdeméknél. A bizalmatlansági indítvány parlamenti tárgyalása előtt például kackiás mellkasdomborítás kíséretében elárulta, megtiltotta pártja minden jelen lévő képviselőjének és szenátorának, hogy a helyét elhagyni merészelje, és a szavazógolyók közelébe settenkedjék. Mert még ki tudja, miféle árulás következne be, mondta, soha nem lehet tudni. Hát persze, hogy nem lehet!
S ha a Duna alsóbb folyása mellől érkezők nem idegenkednének annyira a felsőbb Duna-vidék országának anyanyelvétől, ami a mi nyelvünk is, akkor megismerhetnének, és hasonló esetekben használhatnának egy általunk nagyon sikeresen mondogatott szófordulatot: bizalom az ősi erényben. A hőscincér nemzettársainak ősi erényére vall a reakció a jobb érzésű jászvásári polgármester nyilvános kijelentésére: szerinte az elnökük kóros egocentrizmusa és az ezzel járó rengeteg balfogás nagyon megártott a párt népszerűségi mutatóinak. A városatya beszélt a náluk végzett szociológiai felmérésekről: 23 százalékra csökkent népszerűtlenséget mutatnak, vagyis jelenleg pártjuk a Marianna-árok mélyén hever. S azok számára, akik esetleg nem tudnák, hogy ez a Föld eddig ismert legmélyebb pontja, még hozzátette: onnan pedig nehéz lesz valahogy felkapaszkodni. A pártvezér erre az adatra csak elmosolyodott, illetve az ismételt kérdések után úgy tett, mint aki félreérti, és a 23 százalék helyett 2-3 százaléknyi esést említett, ami nem a világvége.
Még iskolások viccének is rossz! Ahogy az is, aminek következtében hirtelen ejtették a börtönök túlzsúfoltságának a témáját. Ugyanis az éj leple alatt nyomdába csempészett közkegyelmi sürgősségi rendeletet követően az egész politikai préri a rabok nehéz körülményeiről óbégatott, mintha legalábbis a jogerős, letöltendő büntetés kimondása luxuslakosztályról és mindarról szólt volna, mi szem-szájnak és esetleg más szerveknek is ingere. A kint maradtak pedig, élen a felfüggesztettre ítélt pártelnökkel, nekiláttak ebben a témában feszegetni a húrt. Mindhiába, vissza kellett vonniuk. Most kezdheti a töprengést, mivel is tömjénezze gyönyörűnek látott énképét!
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Most, hogy feltartóztathatatlanul veszi át a tél helyét a tavasz, arra gondoltunk, a természethez hasonlóan kicsit megújulunk mi is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!