VEZÉRCIKK – Más európai országokhoz hasonlóan időnként Romániában is megkongatják a vészharangot társadalomkutatók az ijesztő méreteket öltő népességfogyás miatt.
2016. január 11., 19:342016. január 11., 19:34
Okkal teszik, hiszen a trendek különösen riasztóak az egykor 23 millió lelkes, mára 20 millió alá süllyedt országban, ahol a masszív elvándorlás, a gyerekvállalási kedv apadása, a fokozatos elöregedés következtében drámaiak a demográfiai kilátások.
Becslések szerint 2050-re az ország népessége az 1930-ban mért szintre, 14 millió alá fog süllyedni, azt pedig könnyű kiszámolni, ezen belül miként alakul a romániai magyarok lélekszáma, ha tudjuk, hogy 2001 és 2011 között 200 ezerrel csökkent. A probléma tehát adott, már csak a népességfogyást kellene megállítani, lehetőség szerint pedig megfordítani. A kép azonban e téren is lesújtó.
A román hatóságok a rendszerváltás óta képtelenek gátat vetni a kivándorlásnak (a külföldön élő románok száma ma már meghaladja a négymilliót), nem támogatják megfelelően a családokat, a gyerekvállalást, jóformán semmit se tesznek az életminőség gyarapodása érdekében. Szörnyű leírni, de az elmúlt fél évszázad alatt a kommunista diktatúra tette a legtöbbet a termékenység növekedéséért az abortusz 1966-os betiltásával.
Mivel ez az út ma már nem járható, egyértelműen mást kellene kitalálni. Például olyasmit, mint a franciák, akik a második világháború után pénzügyi támogatásban, adókedvezményben részesítették a többgyerekes családokat, bölcsődéket, óvodákat, iskolákat építettek. De itt van a frissebb, a magyar példa is: a tízmilliós lélekszám alá süllyedt anyaország népességfogyásának megállításáért az Orbán-kormány bevezette a 10 plusz 10 millió forintos otthonteremtési támogatást a három gyereket vállaló családok számára, aminek várhatóan belátható időn belül kedvező demográfiai hatása lesz.
Sokatmondó, hogy bár Németországban ugyancsak fejtörést okoz a gyerekvállalási kedv apadása, a berlini kormány inkább a bevándorlók befogadásával igyekszik pótolni a munkaerőhiányt. Pozitív és negatív példák tehát egyaránt léteznek Románia számára. Amely persze megteheti, hogy további 25 évig tétlenül szemléli a népességfogyást, ám megtörténhet, akkor már semmit nem tehet ellene.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!