VEZÉRCIKK – Abszurd helyzetben találta magát a felvidéki magyarság a legutóbbi parlamenti választások után.
2016. március 24., 20:302016. március 24., 20:30
Miután a magát magyar érdekképviseletként meghatározó Magyar Közösség Pártja (MKP) nem kapott annyi szavazatot, hogy átlépje a parlamenti küszöböt, a magyar érdekképviseletet csak „részfeladatként” felvállaló Most–Híd szlovák–magyar vegyespárt – amely viszont bejutott a törvényhozásba – kormányra lép egy olyan „szörnykoalíció” tagjaként, amelyben két, a magyarellenességben komoly hagyományokat ápoló alakulat is részt vesz.
Robert Fico elvileg szociáldemokrata Smer pártja lehet, hogy egyébként a baloldali eszmék elkötelezett híve, de az elmúlt években mindezt harcos magyarellenességgel „kompenzálta”, ami kiváló receptnek bizonyult ahhoz, hogy a szlovákiai politikai élet legmeghatározóbb szereplője legyen. A Szlovák Nemzeti Párt pedig nagyjából a Nagy-Románia Párt felvidéki testvérszervezeteként jellemezhető.
Hogy Bugár Bélának, a Most–Híd elnökének mit ígérhettek azért, hogy – feloldandó a választási eredmények után beállt, akár előre hozott voksolást is előre vetítő patthelyzetet – koalícióra lépjen ezekkel a pártokkal, nem tudjuk, csupán azt sejtjük a korábbi szlovákiai és romániai tapasztalatok alapján, hogy mit fognak teljesíteni belőle: nagyjából semmit. Különösen ami a magyar jogköveteléseket, a magyarok anyanyelvhasználat általi biztosításával egyenjogú állampolgárokként való elismerését illeti. (Már ha egyáltalán szerepelt ilyesmi a koalícióra lépés feltételei között.)
Bugár valószínűleg úgy érezte: a legutóbbihoz képest gyengébb választási eredmények miatt előre kell menekülnie, és a kevesebb szavazatot kormányszerepléssel kell kompenzálnia. A „siker” ára azonban kérdéses, hiszen a párt nem baloldali szlovák szavazói a Ficóval való szövetkezés, a még az eddigi kudarcok ellenére is a vegyes pártiság lehetséges sikerében bízó magyarok pedig a soviniszta erőkkel való együttműködés miatt hagyhatják ott az alakulatot. Mert hívhatja magát a Most az együttműködés pártjának, egyáltalán nem mindegy, hogy egy, magát a magyar érdekek képviselőjének is nevező párt kivel és hogyan működik együtt.
A kérdés az, milyen mértékben tudja mindezt az MKP a megújulás és a kudarcos „szlovák–magyarságból” kiábránduló magyarok visszahódítása érdekében kihasználni.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!