VEZÉRCIKK – Vad és ember is ösztönszerűen jár el, amikor saját életterét félti: természetes, hogy így vagy úgy, de megpróbálja megállítani a lakóhelyére betolakodó másik fajt, lépéseket tesz területe visszahódításáért. Mivel az egy helyen élő populációk valamiképpen mindig befolyásolják egymás életfolyamatait, magától értetődő, hogy nem zökkenőmentes az együttélésük. Ennek Romániában egyre észrevehetőbbek a jelei, és úgy tűnik, a probléma egyre szerteágazóbb és összetettebb.
2016. október 04., 19:252016. október 04., 19:25
Nemcsak az emberek lakóhelyére gyakorta bemerészkedő barna medvének „van igaza”, hiszen a meggondolatlan erdőgazdálkodás, a kellőképpen nem szabályozott legeltetés, a felelőtlen emberi beavatkozások miatt egyre szűkül az élettere. De azokat is meg lehet érteni, akiknek sűrűn megdézsmálja a termését, tizedeli háziállatait a nagyvad. És persze jogos a félelmük azoknak, akik lassan nem merik kiengedni a gyerekeket az utcára, nem szívesen indulnak túrázni vagy művelik meg földjeiket a medvék közelsége miatt, így persze nem értenek egyet a környezetvédőkkel, akik meg akarják akadályozni a vadállatok kilövését. Igazuk lehet azonban a környezetvédőknek is, akik rámutatnak, nem a vadállatok kilövése az egyetlen járható út, hiszen számos módszerrel távol lehetne tartani a betolakodókat, amihez persze megfelelő anyagi befektetés szükséges.
Bár a környezetvédelmi minisztérium felfüggesztette kedden a kilövési kvótát megállapító rendelet kibocsájtását, a nagy port kavaró, a zöldek által élesen bírált kezdeményezés, amelynek értelmében több mint másfélezer védett állat kilövését hagynák jóvá, valamilyen formában biztosan újjászületik. A rendeletek, kilövési kvóták parázs vitát szító kérdéskörén azonban túlmutat, és valószínűleg továbbra is gondot okoz majd, hogy Romániában nincsen egészséges egyensúly a vadak, emberek és javak védelme között, a döntéshozók pedig, mint annyi más helyzetben, csak akkor szánják el magukat konkrét lépésekre, amikor már valóban fenyegetővé válik a probléma.
A vadak és emberek együttélésének szabályozása is hosszú idő óta rendezetlen mifelénk, a nehézséget pedig súlyosbítja, hogy sok vonalon érdekek mentén kezelik a kérdést. A vadászoknak érdekükben áll, hogy értékes bundájú állatokat lőjenek, a politikusoknak, hogy bűnbakot találjanak, és valószínűleg akadnak olyan környezetvédők, akik szintén nem érdekmentesen közelítenek a problémához. És bár egyszerre mindenkinek igaza lehet, jó lenne figyelembe venni: ahhoz, hogy az ember és az állat számára is tényleges védelmet nyújtó, tragédiamegelőző stratégiák szülessenek, közösen kellene gondolkozni. De persze naivitás abban hinni, hogy az egymással ellentétben álló érdekcsoportok valaha is képesek lesznek közös nevezőre jutni. Hiszen emberek vagyunk, nem vadak.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!