JEGYZET – A farkasordító hidegek közepette üdítőek azok a hírek, amelyek látszólag csak bizonyos elvek és nyelvek körül forgolódva hamisítatlan kispolitikai érdekeltségűek, valójában nagyon is beletartoznak a nagypolitikába.
2017. január 15., 19:512017. január 15., 19:51
A nézettségi mutatókat semmiképpen sem ugratta az egekig az a beszélgetés, amit akörül gerjesztettek, miszerint a fővárosban jónak látnák, ha egyes hivatalokban arabul és kínaiul taníttatnák az alkalmazottakat, mivel egyre több a Bukarestben tartózkodó arab és kínai. A beszélgetés során a fő gondot az okozta, hogy vajon találnak-e olyan tanárokat, akik szakszerűen tudnák megtanítani, ha nem is a két nyelv minden nyelvjárását, de legalább a két irodalmi nyelvet. Nem jutottak egyértelmű eredményre, de talán nem is ez volt a céljuk, inkább reklámfogásból csépelték a szót: lám-lám, mi mindenre kiterjed a városvezetőség figyelme.
Az én agyam viszont másképp működik: ha nyelvi problémákat hall, rögtön a saját anyanyelvem kezdi foglalkoztatni. Vagyis az arab és a kínai hallatán miért is nem indul be a magyar szóra azonnal kitörő többségi allergia?! Miért a sok levegőkapkodás, ha például egy gyerek hibásan fejezi ki magát az országocska nyelvecskéjén?! Holott a magukat zsírprofiként hirdető hírtévések nagy hadarásuk közepette olyan szarvashibákat ejtenek az anyanyelvükben, hogy egy öt-hatodikost amiatt akár pótvizsgára is utasíthatna a nagy hazafi tanára.
De vannak kettős mércével adagolt elvek is bőven. Például a moldvai nyelvet a Pruton innen csak románként, a Pruton túl moldvainak emlegetik, mivel ők teljes jogú, független állam. Bizony! Csakhogy a volt román államelnökkel az élen egyesek kitalálták, vissza kell ölelni az anyaország kebelére. Vissza?! Ezt a „nemes\" óhaját megerősítendő feleségével együtt felvette a szomszédos ország állampolgárságát. Nem tudok róla, hogy egy államelnök mandátuma lejártával állampolgárságot váltson, illetve egy másik országéval megkettőzze, de a balkáni szellem sok mindenre képes. Az új moldvai elnök sem szívbajos: már a kampánya során megkérdezte, mit szólnának, ha ő az erdélyi autonómiatörekvéseket támogatná, és beígérte az állampolgárság visszavonását. Nyert, megtette, ragaszkodva moldvai anyanyelvéhez. Csak úgy, elvből.
S ha elvek és nyelvek, akkor talán legegyszerűbben a dalai lámának tulajdonított gondolat oldaná fel a kétségeket, miszerint akkor lenne igazi béke, ha a világ minden népe ugyanazon a nyelven írt történelemkönyvből tanulna. Jó volna kipróbálni!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!