JEGYZET – Jó stratéga találta ki ezt az elterelő hadműveletet: kellő időben a legínycsiklandóbb koncot dobta be, a marakodók pedig rá is haraptak.
2016. szeptember 04., 19:052016. szeptember 04., 19:05
De a nagyja még csak készülőben, gondolom, várják a hőség végleges megszűntét, hogy kellő eredményességgel tudjanak egymásnak ugrani. Az említett stratéga érdemeiből sokat levon ugyan, hogy az oszd meg és uralkodj! államrezont már legalább kétezer éve kitalálták a rómaiak, azóta is folyamatosan, a legnagyobb hatékonysággal alkalmazták világszerte kisebb és nagyobb vezetők, uralkodók, na de ami ilyen régóta beválik, azon vétek volna bármit is újítani, netán teljesen elvetni valamiféle saját agyszüleményű termékért.
Úgyhogy jöhet az ókorból ránk hagyományozott Divide et impera! Lesz itt haddelhadd, csak induljon be a területi adminisztrációs reformnak keresztelt helység-átminősítési akció, sorakozzanak hadrendbe az első-, másod- és harmadrangú települések, az alá- és fölérendelt, megyejogúságukat megőrzött vagy elveszített városok. Úgy el lesznek foglalva a pénzleosztásról szóló bajvívással, hogy észre sem veszik a csúcsokon folyó kavarásokat. Merthogy abból is kijut majd nekünk ezen az őszön, mégpedig bőséggel. A régi „jó” pártlistákra ugyanis nem mindegy, hogy ki kerül, és hányadik helyre. Előjönnek majd a személyes sérelmek, talán egészen az elemiben történt hajhúzásokig vagy szamárfül-mutogatásig. Ajjaj, még rágondolni is rossz.
Ezért volt zseniálisnak mondható az elterelő hadművelet kiötlése: a szomszéd községre, városra, megyére acsarkodók nem figyelik a listák körüli hajcihőt. Ráadásul a főfogás mellé a stratégák némi pikáns desszertről is gondoskodtak: ideje végre rendbe tenni az ország föld-, illetve erdőterületeinek a nyilvántartását, a kataszterbe vételt. Csakhogy máris azzal kezdik, hogy nem lesz egyszerű. Ott, ahol soha nem volt kataszter, a nagyobb kenőpénz biztosította a szabad lopást, s ahol úgy írták körül a tulajdont, hogy a szomszéd házától két lépésre, a falu kocsmájától négy házra, az utcai kúttal szemben van, nehéz lesz: a szomszéd meghalt, a kocsma összedőlt, a kút elapadt.
Erdélyben a főhatalomváltás előtt tökéletes kataszteri nyilvántartás volt, de amikor megkezdődött a szétlopkodás, a tulajdonlapokat meghamisították, eltüntették, vagyis az „esélyegyenlőség” jogán beállították itt is a káoszt. Időnként előhúznak ugyan egy-egy égbekiáltó törvénytelenséget, de hamar el is ültetik. Kíváncsi vagyok, mekkora zaj lesz majd ezen a téren is a „nagyszerű” elterelő hadműveletben.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!