VEZÉRCIKK – Amint az várható volt, a büntető törvénykönyvet módosító – vagy a könnyebb érthetőség kedvéért: a „korrupció legalizálását”, a „törvényes lopást” célzó – sürgősségi kormányrendelet visszavonása után országszerte lankad a több mint egy hete tartó tüntetéssorozat.
2017. február 08., 22:242017. február 08., 22:24
Ami érthető, hiszen az 1989 óta páratlan utcai megmozdulás elérte a kívánt hatást, pillanatnyilag elmúlt a korrupcióellenes küzdelem megakasztásának a veszélye, annak a kockázata, hogy egy bizonyos társadalmi csoport (naná, hogy a politikusoké!) a törvény fölé helyezze magát.
Kár, hogy a 27 évvel ezelőtti népfelkeléstől eltérően – ha már az előbb a rendszerváltó megmozdulásokkal mértük össze a mostani demonstrációt – a mostani társadalmi folyamatokból nemigen veszik ki a részüket az erdélyi magyarok. Igaz, hogy például Kolozsváron magyarok is csatlakoztak a kormányellenes tüntetőkhöz, a közösségnek az általános közhangulathoz való viszonyulása leginkább a többségében magyarok lakta városok lakosságának reakciójában mérhető le.
Márpedig ez alapján rögtön nevetségessé válnak azok a PSD-s konteók, miszerint a tiltakozások mögött – az oroszokon, Soros Györgyön és a multinacionális cégeken kívül – részben a magyarok lapulnak. A székelyföldi városokban például igen gyér volt a részvétel a kormányellenes tüntetéseken, ezzel szemben sokkal többen vonultak utcára, amikor az Igazi Csíki Sör gyártásának betiltása vagy a csíkszeredai jégkorongcsapat irányítása kapcsán akartak hangot adni elégedetlenségüknek.
Holott itt lett volna az alkalom, hogy az erdélyi magyar közösség megmutassa: nemcsak a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáért, a jelkép- és zászlóhasználatért képes kiállni, tüntetni, menetelni, hanem a hazai társadalom általános problémái is foglalkoztatják. Pedig bizonyára rokonszenvet váltana ki a többségi táradalom részéről a határozott üzenet, hogy a magyarok sem tűrik a politikai elit túlkapásait; egy ilyen gesztussal akár a kifejezetten kisebbségi ügyek iránt is nyitottabbá tehető a románság.
Ugyanis nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a kisebbségi kérdés rendezéséhez nem elegendő lepaktálni vagy együttműködési megállapodást kötni az aktuális bukaresti politikai hatalommal, a tényleges előrelépéshez meg kell nyerni a román társadalmat. Azt a generációt, amely most meghátrálásra késztette az egyre inkább a múltat jelképező bukaresti politikai hatalmat. És amely előbb-utóbb el is tünteti a politika süllyesztőjében a Dragnea-féle „elitet”.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Most, hogy feltartóztathatatlanul veszi át a tél helyét a tavasz, arra gondoltunk, a természethez hasonlóan kicsit megújulunk mi is.
szóljon hozzá!