VEZÉRCIKK – Két lényeges következtetés vonható le a vasárnapi helyhatósági választások eredményei alapján: a szavazópolgárok többségét az apátia, a korrupcióellenes küzdelmet pedig az urnák elé járulók gyűrték le.
2016. június 06., 20:132016. június 06., 20:13
Mivel a szavazókedv legpontosabb fokmérője az önkormányzati megmérettetés, a négy évvel ezelőttinél nyolc százalékkal kevesebbet számláló országos részvétel minden eddiginél határozottabb figyelmeztetés a romániai politikai osztály számára. Többségi és kisebbségi alakulatok számára egyaránt intő jel, hogy képtelenek eljutattni üzenetüket a választók többségéhez, vagy ami ennél is rosszabb: a társadalom széles rétege nem vevő a négyévente megfogalmazott politikai szlogenekre. A legnagyobb slamasztikába azonban a magyar pártok kerültek, az urnáktól való távolmaradás ugyanis éppen az ő választókörzeteikben – elsősorban Hargita és Kovászna megyében – érzékelhető leginkább. Könnyű kitalálni, mi következik abból, ha nem sikerül megállítani ezt a folyamatot: a magyarság még tömbvidéken is teret fog veszíteni az önkormányzatokban.
A másik, ugyancsak általános tendencia, hogy a választók számos esetben szemet hunytak afölött, ha a polgármesterjelöltjük ellen bűnvádi eljárást folytat, netán vádat is emelt a nyomozó hatóság. Craiovától Csíkszeredáig, Nagybányától Marosvásárhelyig a szavazati jogukkal élő polgárok túlnyomó többsége nem talált kivetnivalót abban, hogy olyan elöljárónak szavazzon bizalmat, akivel szemben felmerült a törvénysértés gyanúja, sőt aki jelen pillanatban is előzetes letartóztatásban van. Mindez főleg a DNA népszerűségének, a korrupcióellenes hadjáratot övező társadalmi megbecsülés ismeretében érdekes. Eme furcsa kettősség közepette azonban mégsem javallott a pártok számára, hogy hosszabb távon építsenek az ilyesfajta szimpátiára, hiszen előbb-utóbb úgyis visszaüt például az a liberális Janus-arcúság, miszerint nyíltan nem adták a nevüket a bűnvádi dossziék által betemetett Dorin Florea indulásához, utólag azonban már maguknak vindikálják a győzelmét.
Amúgy a PNL számára kettős vereséggel ér fel a mostani, amely önkormányzati pozícióinak meggyengülésén túlmenően azt is előrevetíti, hogy ellenzékben marad az őszi parlamenti választások nyomán. Hacsak nem követ el valami óriási baklövést – például reaktiválja Victor Ponta volt kormányfőt –, a szociáldemokrata pártot jószerint semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy az év végén átvegye a hatalmat. Magyar vonalon az RMDSZ-nek sikerült megtartania pozícióit, és bár 2012-höz képest nem tud felmutatni látványos előrelépést, Szatmárnémeti „visszahódításával” méltán könyvelheti el sikerként a hétvégi megmérettetést.
Mindemellett azt is, hogy gyakorlatilag nincs ellenzéke: az EMNP-nek nemhogy nem sikerült megerősödnie, de jelentősen meggyengült, az MPP pedig a két másik magyar alakulat nyújtotta „támaszték” nélkül meg se áll a saját lábán. Ez az állapot látszólag kedvez az RMDSZ-nek, a valóságban viszont magára a szövetségre nézve rejteget veszélyeket. Azokon a településeken ugyanis, ahol kizárólag a szövetség állított polgármesterjelöltet, a tét hiánya jelentősen befolyásolta a szavazókedvet is, és minél kevesebben mennek el voksolni egy községben vagy városban, annál kevesebb támogatást kap egy adott alakulat megyei listája.
Végeredményben Marosvásárhely esete sem tekinthető teljes kudarcnak, mivel a magyar jelölt helytállása bebizonyította, hogy összefogással még egy kisebbségi közösség is sok mindenre viheti. Ráadásul megtörténhet, hogy erre a példás összekapaszkodásra hamarabb szükség lesz ismét, mint azt gondolnánk. Hiszen választások ide vagy oda, az ügyészség és az igazságszolgáltatás malmai mégiscsak őrölnek...
Meg kell hagyni, az izraeli kormány részéről igencsak merész lépés volt, hogy a határozott washingtoni – és általában nyugati – rosszallás ellenére megindította az ostromot a Hamász iszlamista terrorszervezet utolsó gázai bástyája, Rafah ellen.
Egymást érik a medvék kószálásáról szóló hírek az erdélyi településeken. A székelyföldi falvak és városok utcáin megszokottá vált látvány a helyieken kívül senkit nem zavar. A választásokra készülő Romániában hivatalosan nem is létezik ,,medvekérdés”.
Nem mondhatni, hogy Klaus Iohannis román államfőnek a NATO főtitkári tisztségének elnyerésére amúgy sem túl combos esélyei erősödtek azzal, hogy az eddig ingadozó Törökország jelezte: a vezető tagállamok által támogatott Mark Ruttét támogatja.
Amikor először vittem ki meccsre, immár kedves feleségem sehogy sem tudta felfogni: mégis hogy lehet, hogy én, a „nagy magyar” románul énekelek, üvöltözöm.
Kisebb össztűz alá került az RMDSZ a június 9-én (összevonva) rendezendő helyhatósági és európai parlamenti választások kampányára ráfordulva, egészen pontosan az alakulat politikai irányvonala került kifogás tárgyává.
A Bálványos Intézetnek a múlt héten közzétett, a magyar nyelv erdélyi érvényesüléséről szóló kutatási eredményei felkiáltójelként hatnak ellaposodó közéletünkben, ahol anyanyelvünk intézményesülése jó ideje már nem téma a közbeszédben.
JEGYZET – Amikor végre úgy döntünk, hogy kiköltözünk, nem kell becsomagolni a lelket, mert az úgyis ott marad. A városban.
Az önkormányzati választásoknak még a kampánya sem kezdődött el hivatalosan, de a PSD és a PNL alkotta kormánykoalíció máris vereséget könyvelhet el.
Ha egyébre nem is, egyvalamire jó volt Irán hétvégi, Izrael elleni eszelős támadássorozata: bebizonyította, hogy Teherán és a proxyjának számító Hamász hiába próbálta több ezer palesztin feláldozásával aláásni Izrael nemzetközi támogatottságát.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
szóljon hozzá!