VEZÉRCIKK – Megtalálta hát küldetését Bogdan Diaconu, a Szociáldemkrata Párt (PSD) magyarfaló „tagozatának” eddigi prominens képviselője.
2014. augusztus 21., 19:062014. augusztus 21., 19:06
2014. augusztus 21., 22:252014. augusztus 21., 22:25
Mivel a PSD nem hallgatott rá, és figyelmeztetései ellenére, miszerint az RMDSZ egy szélsőséges, szeparatista szervezet, nem rúgta fel a kormánykoalíciót, ő lép ki a pártból, és új alakulatot hoz létre a „szélsőséges” magyar törekvések – értsd: a legitim önrendelkezési igények – megfékezésére.
A PSD ezt a külföld előtt még akár imázsjavító lépésként is felhasználhatja, hiszen azt mondhatja: lám, egy szélsőséges román politikus helyett inkább a magyarokkal való együttműködést választotta.
Belföldön azonban már lehet, hogy ez a gesztus inkább rontja az imázsát, ráadásul Diaconu és az általa képviselt soviniszta politika ízig-vérig a PSD terméke.
Ez az a párt ugyanis, amely jórészt felelős azért, hogy az elmúlt években felerősödött a magyarellenesség. Két éve magyarellenes lépéssel került hatalomra: azért buktatta meg az előző kormányt, mert az döntött a MOGYE magyar főtanszékeinek létrehozásáról. Ezt követően ott ütötte a magyar szimbólumokat, ahol érte, és még úgy is folytatja a magyarellenes lépéseket, hogy kényszerből, a többség biztosítása érdekében bevette a kormányba az RMDSZ-t.
A PSD vezette kormány nevében a külügy a kisebbségek ellen lépett be a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítésével kapcsolatos perbe, megtagadta a magyar konzuli irodák megnyitását, a PSD-s külügyminiszter pedig nemrég a kétoldalú alapszerződés megsértéseként vizionálta az autonómiaigények kinyilvánítását és budapesti támogatását.
Diaconu arra kellett, hogy még biztosabbá tegye, hogy a soviniszta román polgárok a PSD-re szavaznak. Most azonban elszabadult, és úgy gondolja: egy olyan párt élén, amelynek doktrínája egyértelműen a szélsőséges nacionalizmusra és a magyarellenességre épül, nagyobb karriert futhat be, hiszen a melldöngető „románkodásra” a jelek szerint van igény.
Diaconu pártalapítása aggasztó jövőképet vetít előre. Fokozhatja ugyanis a magyarellenes retorikát, hiszen az államfőválasztás előtti kampányidőszakban egyik párt sem engedheti meg magának, hogy elveszítse a soviniszta szólamokra fogékony jelentős számú szavazót.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!