VEZÉRCIKK – Egyelőre nem tűnik egyértelműnek, milyen pozitívumokat hordoz az iskolaigazgatói és aligazgatói tisztségekre kiírt, szerdán kezdődött országos versenyvizsga és annak decemberben várható végleges eredménye.
2016. október 12., 19:432016. október 12., 19:43
Bár a szakértői kormány szándéka az volt (és ezt még mandátuma év végi lejárta előtt meg akarta valósítani, azért történik tanév közben a cécó), hogy szakmai alapon kiválasztott vezetőket állítson az iskolák élére, a jelek szerint ez nem fog zökkenőmentesen megtörténni. Kiderült ugyanis, országszerte az iskolák legalább 10 százalékának irányítására nem akadt jelentkező – ez az arány érvényes a magyar tannyelvű intézetekre is.
Itt azonban nemcsak a számok lehetnek lényegesek (tíz szazalék ugyanis nem mondható kevésnek), legalább ennyire fontosak az okok. Az senki számára nem hathat a meglepetés erejével, hogy az oktatási rendszer megannyi területét és módszertanát jellemző következetlenség, bizonytalanság, káosz az iskolaigazgatói versenyvizsgára is érvényes. Egyrészt a jelentkezők közül sokan a bürokratikus metódusok, papírhegyek, bizonylathalmazok útvesztőiben rekedtek, például nem vizsgázhattak, mert nem tagjai az úgynevezett országos iskolamenedzseri testületnek, másrészt számos tanintézet-vezetőnek valószínűleg elment már a kedve a munkájától.
Merthogy nálunkfelé nem fenékig tejfel egy iskola élén állni, persze nemcsak azért, mert anyagilag aligha kifizetődő. A vizsgán menedzseri képességeiket kell bizonyítaniuk, holott munkájuk tekintélyes részét a valóságban az tölti ki, hogy papírmunkát végeznek, kimutatásokat készítenek, apró dolgokról is lépten-nyomon be kell számolniuk a tanfelügyelőségnek. Tapasztalt igazgatók gyakran panaszkodnak, hogy a frontvonalon állnak, hiszen a szülők, a tanári kar és a tanfelügyelőség is őket hibáztatja, ha valami nem megy simán, ugyanakkor jókora nyomás nehezedik rájuk, a mozgásterük pedig kevés.
És hogy mi lesz azokkal az iskolákkal, amelyek élére nem jelentkezett senki, vagy ha igen, nem sikerül neki a megmérettetés? Nos a második félévig mindenképpen maradnak a dolgok a régiben. A végleges eredmények után pedig valószínűsíthetően átgondolja a minisztérium, hogyan tovább. Csak remélni tudjuk, hogy a bársonyszékben ülők döntéseinek eredményeképpen minden egyes iskola élén szakmai alapon kiválasztott, rátermett és lelkes vezetők állnak majd. Valamikor a homályos, távoli jövőben.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!