JEGYZET – Megirigyelhette a hazai pártélet a háziasszonyok nyári örömeit, a sok friss zöldség gyors összekutyulásából elkészíthető saláták és némi főzéssel kész lecsó időtakarékosságát – vagy az őszi kampányhajrá kapkodásait akarták elkerülni, tény, hogy belecsaptak a közepébe.
2016. július 04., 00:042016. július 04., 00:04
Megunván az utóbbi idők mellőzöttségét, a kezdeményezést az az UNPR vette kézbe, amelynek híveit a „nemzeti érdek” jelszó alá terelte össze alapító elnöke, Gabriel Oprea, az ellátmányozás terén ügyködő katonatiszt, aki a 90-es fordulatot kapitányként élte át, majd békeidőben, mondhatni a semmiből lett az egyre nagyobb számú tábornokok egyike, ráadásul köztük is a többcsillagosok sorait gyarapítva.
Úgy nézett ki, hogy csillagos pályájának csak a nemzeti érdek magasságos ege szab majd határt, de amint elvbarátja és keresztkomája, Ponta levitézlett, rögtön róla is kiderültek különböző disznóságok. A miniszterelnök-helyettesi és belügyminiszteri bársonyszékből történt felállítása után távoznia kellett a párt éléről is, szabad utat engedve a zajos első lépések után hirtelen lelassuló és elcsendesedő korrupcióellenes kutakodásoknak. A párt élére egy agrárminiszteri székre vágyó fiatalabb politikus került, aki kevésbé hangoztatja a nemzeti érdeket, viszont nem szeretne kimaradni az ősszel összeválasztandó parlamentből, úgyhogy széttekintett a prérin, van-e valami jó kínálat.
És láss csodát, máris akadt: a liberálisok jelezték, hogy veszik a lapot. Hamar meg is egyeztek, mégpedig nem választási szövetségben, hanem ahogy a hajdani nagy ellenség jó részével tették, a teljes beszippantásban. Megkapták az ígéretet néhány biztos parlamenti helyre és két miniszteri bársonyszékre. Oprea és marcona hadfitársa, Onţanu tábornok, a fővárosi 2-es kerület ingatlankupeckedésről elhíresült volt polgármestere nem kívánnak szabadelvűsködni, úgyhogy ők visszafelé kacsintgatnak, eredeti szocdem anyapártjuk kebelébe.
Szám szerint tehát újabb párttal csökken a kínálat: ahogy kézen-közön eltüntették a Voiculescu-féle PC-t, úgy az Oprea nemzeti érdekét is bátran leírhatjuk. De természetesen nincs ok aggodalomra, hisz ugyanazok az alakok állnak majd ki, voksaink fejében fűt-fát ígérve. Hagyjuk hát, csapkodják nyugodtan a lecsót, ne féljünk, hogy őszig megromlik: eddig még mindig bevált a tartósító csodaszerük.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!