JEGYZET – Ha eddig nem lettem volna az, most már határtalanul büszke vagyok arra, hogy az Európai Unió polgára lehetek. Nagyjából kizárható ugyanis, hogy van még egy olyan politikai entitás a világon, amelynek kedélyesebb és eredetibb vezetője lenne, mint a mi hőn szeretett EU-nknak.
2015. május 30., 14:192015. május 30., 14:19
Jean-Claude Junckerre, az Unió kormányaként is emlegetett Európai Bizottság (EB) elnökére gondolok, aki eddig mérsékelt államférfiúi képességekről tett tanúbizonyságot, de hát a 21. században valószínűleg retrográd és szélsőséges hozzáállás ilyesmit elvárni egy politikustól. Annál inkább otthon van a jópofizásban, a hozzá tárgyalni érkező politikusok megviccelésében.
Legutóbb az EU rigai csúcstalálkozóján csodálhattuk meg ismét, mekkora egy mókamester a jó öreg Jean-Claude. Magyar közegben az hívta fel a figyelmet rá, hogy amúgy teli tenyérrel lekent egy kisebb pofont Orbán Viktornak, miután a mikrofonok előtt viccesen kétszer is lediktátorozta a kormányfőt.
Ám nem csupán a magyaroknak jutott ki a megtiszteltetésből, hogy az EB elnöke bohóctréfát űzzön valamely vezető politikusukkal. Charles Michel belga miniszterelnök tar feje búbjára cuppanós csókot nyomott, a luxemburgi külügyminisztert pedig úgy vágta képen, hogy anno az úri kaszinókban ezért nem párbajkihívás, hanem az asztal mellett azonnali felkoncolás járt volna.
Nem úszta meg az európai Régiók Bizottságának elnöke, Karl-Heinz Lambertz sem, aki túlsúlya miatt került Juncker villájára. Arról nem is beszélve, hogy egy óvodás lelkesedésével volt képes örülni annak, ha valamely politikuskollégája az övéhez hasonló színű nyakkendőben jelent meg. Ne értsen senki félre, nem vagyok én sem híve annak, ha a politikusok állandóan komor arccal, gond felhőzte homlokkal járnak az egyszerű emberek között, egyáltalán nem árt, ha közvetlenebb, emberi arcukat is megmutatják.
Juncker mesterből azonban lassan már azt is kinézem, hogy a kínai elnököt bizalmaskodva hátba vágva – mongoloid vonásaira utalva – megjegyzi: „Öregem, ne hunyorogj már annyira sunyin!”, egy afrikai politikus kapcsán pedig arra mutat rá, hogy nem kellene annyi időt a szoláriumban tölteni. Persze a maga nemében igaza van, elvégre valamiben nem árt kitűnni a nemzetközi mezőnyből. Ha tiszteletre méltó nagyhatalom nem is leszünk, még mindig mi lehetünk a világ bohóca.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!