Az apropót természetesen a büntető törvénykönyvet és a perrendtartást módosító, időközben hatályon kívül helyezett sürgősségi kormányrendelet szolgáltatta, a konfliktus oka azonban ennél mélyebben gyökerezik. A két államhatalmi ág közötti nézeteltérés mára odáig fajult, hogy a képviselők és szenátorok, illetve a bírák és ügyészek egyaránt úgy érzik, a másik tábor létében veszélyezteti őket. A romániai politikai osztály jelentős része „ügyészállam” kialakulásával riogat, előszeretettel kárhoztatva elsősorban a korrupcióellenes ügyészség „túlhatalmát”. A másik oldalon a bíróságok és a nyomozó hatóságok képviselőinek szent meggyőződése, hogy a politikusok folyamatosan nyirbálni próbálnak a hatáskörükből, korlátozva az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Itt van például az RMDSZ-nek az ügyészek és bírák büntetőjogi felelősségre vonását célzó törvénymódosító javaslata. (Bár a szövetség igyekszik az ártatlanság vélelmének megerősítésére kihegyezni a kezdeményezést, valójában nem erről szól, és nem is szólhat, az RMDSZ által hivatkozott állami szervek ugyanis jogerős ítélet hiányában senkit nem neveznek tolvajnak vagy „penálnak”. Éppenséggel az alakulat szokása ártatlanként beállítani olyat, akinek a vétkességét kimondta a bíróság.) Kétségtelen, hogy akárcsak más területek képviselőinek, az igazságszolgáltatásban dolgozóknak is vállalniuk kell a felelősséget döntésükért, ítéletükért. E tekintetben tehát nincs is baj az RMDSZ indítványával; bár érzésünk szerint erősen bosszúillata van.

A bökkenő ott van – és ezt már bírák, ügyészek is felvetették –, hogy a jogszabályok előtti egyenlőség elve, az elszámoltatás már nem terjed ki ugyanilyen mértékben a parlament tagjaira is. Mert miközben egy bírónak felelnie kell(ene) például egy ártatlan ember elítéléséért, ugyanígy a törvényhozók is felelősséggel tartoznak a később alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályokért. Az például ugyan kinek a sara, hogy a Btk. többtucatnyi passzusát elkaszálta az elmúlt években a taláros testület? És ugye, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani a felelőst abban az esetben, ha a bírák éppen a honatyák által megalkotott törvények, Btk.-passzusok alapján ítélkeznek?

Mondani sem kell, mennyire rontja ez az egymás legyűrését célzó versengés a törvényhozók és az ügyészek társadalmi megítélését (bár e téren azért utóbbiak még mindig népszerűbbek az emberek többsége számára), ennél is nagyobb károkat okoz viszont ez az egymásnak feszülés a román jogállamiságnak. Jó lenne tehát, ha valamiféle kompromisszumos megoldásra jutna ítélkező és törvényhozó, mert ebből a háborúból igazából egyik fél sem kerülhet ki győztesként.