VEZÉRCIKK – Ha beigazolódik a magyar civil jogvédő szervezetek értelmezése, akkor kijelenthetjük: a tengerentúlon nagyobb empátiával kezelik az Európa közepén egyenlő elbánást követelő erdélyi és partiumi magyar kisebbségi közösség nyelvi jogi küzdelmeit, mint Európában.
2016. május 19., 19:492016. május 19., 19:49
A Civil Elkötelezettség Mozgalom és az EMNT ugyanis arra panaszkodott, hogy az erőteljes román lobbinak betudhatóan az Európa Tanács szakértői küldöttsége – amely azt volt hivatott kivizsgálni, milyen mértékben ültette gyakorlatba Románia a kisebbségi nyelvi charta előírásait – csupán Bukarestben, illetve Konstancán tájékozódott, ahhoz már nem vette a fáradságot, hogy az erdélyi magyarok közé is ellátogasson.
Értelmezésük szerint ennek a diplomáciai üzenete az, hogy az ET elfogadja: az országban nincs magyarkérdés. A két szervezet többek között ezért is árnyékjelentést csatol ahhoz a többéves késéssel benyújtott, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő hivatalos román jelentéshez, amelyben a charta gyakorlatba ültetésének romániai „eredményeit” taglalják. Ilyen árnyékjelentést amúgy az RMDSZ is készít – ám az legkevésbé sem biztató, hogy a két szervezet szerint a szövetség nem volt hajlandó egyeztetni velük a témában.
Ha az ET bedől a bukaresti hazugságözönnek, érdemes elküldeni neki a washingtoni külügyminisztérium Romániáról szóló legfrissebb emberi jogi jelentését, amelyben a magyar közösséget ért számos sérelmet felsorolnak, a bírósági és közigazgatási anyanyelvhasználat korlátozásától a magyar feliratok üldözéséig.
Persze ez mindaddig írott malaszt marad, amíg Washington nem kéri számon Bukaresten a helyzet megnyugtató megoldását. Ám az ügy tanulsága ismét csak az, hogy az erdélyi magyar közösség politikai és civil szervezetei egyik legfontosabb prioritásként kell hogy kezeljék a saját külpolitikát, azt, hogy a lehető legtöbb befolyásos külföldi fórumon a lehető legintenzívebben, a lehető legváltozatosabb eszközökkel lobbizzanak, ráirányítva a figyelmet a magyarokat ért sérelmekre, és lerántva a leplet a román hazugságpropagandáról.
Nemcsak kampányban, és nemcsak ellenzékből. Bár tény, hogy az ellenzéki szerep jóval hitelesebbé teszi az ilyen tárgyú lobbit.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!