JEGYZET – A világpolitika üstjébe alaposan belekavaró brit népszavazási eredmény óta természetesen mindenütt ez a vezető hír sok hazai sunnyogónak a legnagyobb örömére.
2016. június 28., 18:502016. június 28., 18:50
A szigetországi voksolást megelőző napokban ugyanis a honi kispolitika bográcsa is majdnem kifröccsent, mivel egyetlen tartózkodás ellenében a bennülő pártok minden felkentje immár ki tudja hányadjára fura jogszabályt szavazott meg magának: átvarázsolták makulátlanra a saját pereputtyukat parlamenti irodájukba hivatalosan alkalmazókat.
A főérv az volt, hogy az ominózus tett idején még nem született meg, tehát életbe sem léphetett a tiltás előírása. Némi túlzással úgy is mondhatnánk: azt hitték, csak az ellenségeik meggyilkolását kell alaposan megfontolniuk, a közelállóik kiiktatásáról szabadon dönthetnek. A fentebb említett egyetlen tartózkodónak (vigyázat, nem ellenszavazónak!) azért volt könnyű (??!!) dolga, mert független. Ez akkor derült ki, amikor a voksolás végeredménye után nem sokkal kiállt a nyilvánosság elé a liberálisok társelnöknője, és bejelentette, hogy felelősségre fogja vonni a nyáját fegyelmezetlenség miatt. Hoppá: pártfegyelem!
Az átkos egypártrendszerben nagy fegyelmezetlenségre nem adódott alkalom, mert aki egyszer belelépett, az ha nem lépett egyszerre, kidobták. Gyerekkoromból emlékszem a szüleim baráti köréből kifülelt megjegyzésekre x-ekről és y-okról, akik azelőtt nyilasok vagy vasgárdisták voltak, említett hallgatózásaimkor viszont élenjáró komcsik lettek, a baráti beszélgetéseket pedig szinte mindig azzal zárták rövidre, hogy végső soron természetes, hogy az új rendszer ezeket fogadta be, hisz már ismerték a pártfegyelmet.
Most akkor hol is tartunk?! A demokráciának nevezett (csúfolt?!) rendszerben miért kell arctalan szavazógépnek lennie vagy nem lennie a honatyának? A pártelnöknő erre is megfelelt: merthogy ők nem olyanok, mint ama hétfejű ellenfeleik. És majd senki ne merészeljen arra hivatkozni, hogy ott sem volt a szavazáson, vagy csak álmában emelgette a kezét, mert lesz jó haddelhadd! Igen, csakhogy a felmentő törvény kis híján egyhangúlag átment, az pedig, hogy érvénytelenítsenek egy ilyen látványos akciót vakáció küszöbén, fél évvel az új parlament megalakulása előtt, óriási macera volna. Egye fene a fegyelmet, soha rosszabb ne legyen!
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!