VEZÉRCIKK – Míg az erdélyi magyar gyermeknek arról kell számot adnia az iskolában, mennyire értette meg Slavici vagy Creangă archaizmusoktól, regionalizmusoktól hemzsegő szövegét, gyakorta megesik, hogy még tojást vagy kenyeret sem tud kérni a boltban helyesen románul.
2017. február 13., 10:442017. február 13., 10:44
Hiszen kommunikálni nem tanítja meg őket a rendszer, ehelyett irodalmi szövegekkel és nyelvtani feladatok megoldásával kell kínlódniuk hosszú éveken keresztül, ebből azonban sajnos nem következik, hogy érettségiig meg is tanulnak románul. Alternatívájuk pedig ritkán akad. Persze vannak nagyon szorgalmas kivételek és szerencsések is, akik román játszótársaiktól tanulják meg a nyelvet spontán módon, nem pedig vers- és mondattani elemzésekből hiányosan és esetlegesen. (Az oktatási rendszer másik fintora, hogy ha helyesen beszéli is a hétköznapi nyelvet a diák, még nem fog automatikusan jó jegyet kapni az iskolában, ahol például a Măi băiţă, floare dulce című népköltésről kell bebizonyítania fennkölt szavakkal, hogy lírai szöveg.)
Akut, reménytelennek tűnő a helyzet: a rendszerváltáskor érettségizetteknek már érettségiznek a gyerekei, az elmúlt évtizedekben pedig semmi nem változott érdemben: generációk egész sora végezte el 1990 óta az iskolát, és a román ajkúak számára készített tananyag mentén kellett megfelelniük az elvárásoknak. Az elemisták egy ideje alternatív tantervek szerint tanulhatnak, most felcsillant a remény, hogy az 5–8. osztályosok számára is elkészülhetnek végre-valahára azok az oktatási anyagok, amelyek figyelembe veszik: nem anyanyelvük a román.
Gőzerővel lehet most már reménykedni abban, hogy a mostani elemistáknak nem kell beleesniük az alternatív negyedikes és a román ajkúak számára készült ötödikes anyag között tátongó szakadékba. Bizakodjunk, hogy a jelenlegi elsős hetedikes korában majd bátran, helyesen kér két tojást a boltban. Sőt, ha minden jól megy, esetleg villanykapcsolót vagy teaszűrőt is.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Most, hogy feltartóztathatatlanul veszi át a tél helyét a tavasz, arra gondoltunk, a természethez hasonlóan kicsit megújulunk mi is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!