JEGYZET – Az egyetemi tanévkezdetkor egyre több barátnak, ismerősnek, tanítványaimnak, szüleiknek láttam a posztját a frászbukon, miszerint Európa legismertebb egyetemeire való szerencsés bejutás után megkezdődik számukra a még komolyabb tanulás.
2016. október 16., 19:352016. október 16., 19:35
Egyenként mindenkinek gratuláltam, most közösen is megteszem azok számára, akiket személyesen nem ismerek: nagyon szép munka, fiatalok, ez igen, sok sikert nektek, és sose feledjétek, hogy a tudás hatalom! De nemcsak a külföldi egyetemre készülők, hanem akik még középiskolások, azok közül is sokan érnek el nagyon szép eredményt nemzetközi tantárgyversenyeken.
Le a kalappal előttük, további sok sikert! Csak azt furcsállom, hogy alig-alig emlegetik ezeket a tehetséges ifjakat azok a nagyhangú tévéadók, melyek reggeltől estig folyton szenzációs híreket ígérgetnek, hogy amikor végre be is kell adniuk valamit, akkor banális kocsmai csetepatéról vagy közúti balesetekről, szerelmi szenvedélyből lekevert pofonokról szól a fáma. Illetve az utóbbi idők slágertémájáról, az elcsalt doktori értekezések körüli kavarodásról: ki másolt egy kicsit, ki másolt sokat, kitől kell elvenni a jogtalanul bitorolt címet, kitől lehetne, de mégsem teszik, ki tud többet a másik szellemi haramiáról, ki az, aki megjátssza az ártatlant és hasonlók. Közben a magas fórum, a Szenátus is kimondta a tutit, mégpedig annak a bizottsági elnök asszonynak a szavaival, aki szerint csak az illető egyetemek léphetnek plágiumügyekben, vagyis feltenni a zárat a szájra, és abbahagyni a kekeckedést.
Jön a hivatalos kampány lassanként, nem kell hát fűt-fát bemártani és más agyában tolvajkodónak kikiáltani. Természetesen ha politikai ellenfélről van szó, az más. Azt lehet. Csakhogy az ellentábor sem rest, rázendítenek ők is. Én már nagyon unom ezt a huzavonát. Különösen amikor látom a bambuló arcokat azt bizonygatni, hogy elmélyedt kutatómunka eredménye a dolgozat, miközben azt sem tudja, milyen témakört is kutatott olyan elmélyülten. Csoda ilyen körülmények között, ha a külföldön tanuló ifjaknak nem fűlik a foga hazajönni és „megújítani” ezt a nevetségbe fulladó rendszert?!
Miért jöjjenek? Hogy felfalják őket a ráják és cápák, hogy hajlongjanak egy gyorstalpaló, látogatás nélküli kurzust elvégzett okostojás előtt?! Az meg leereszkedően odadobjon nekik egy-két szót, lássák, hogy emberszámba veszik őket?! Csak beszélnek a felborult értékrendről: ideje volna hát egy profi becsüst alkalmazni, hátha végre történne is valami!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!