VEZÉRCIKK – A brüsszeli robbantássorozat kapcsán a mélységes döbbeneten és gyászon túlmenően önkéntelenül is az fogalmazódik meg az emberben, hogy új korszak köszöntött be Európában a terrorizmus elleni harc terén, és hogy a kontinens ezek után talán sohasem lesz már olyan, mint volt.
2016. március 22., 20:042016. március 22., 20:04
Mindez akár még helytálló is lehetne, csakhogy a Belgium, vele együtt pedig az Európai Unió fővárosára lesújtó összehangolt merénylet nem valamilyen kezdeti, független történés, hanem egy igen hosszú ideje tartó folyamat része.
Hogy ez egészen pontosan mikor kezdődött, nagyon nehéz eldönteni. A jelet talán a 2004 márciusában Madridban elkövetett, közel kétszáz halálos áldozatot követelő merénylet adta meg, de az is lehet, hogy a következő évi londoni vagy a tavaly januárban a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás volt az Európa elleni offenzíva kiindulópontja.
Természetesen igazolva látják vészjelzéseiket mindazok, akik már korábban arra figyelmeztettek, hogy a több mint egy éve tartó menekülthullám fokozza a terrorveszélyt a kontinensen, az pedig nagy bizonyossággal megjósolható, hogy a brüsszeli dráma nyomán egyszer s mindenkorra véget kell vetni a nyitott kapuk merkeli politikájának.
A migráció azonban csupán egyike a dzsihadisták eszköztárának, ennél is nagyobb veszélyforrást jelentenek azok – a napokban elfogott Salah Abdeslamhoz hasonló – muszlim fiatalok, akik nyugat-európai országokban születve és szocializálódva fogadtak hűséget az Iszlám Államnak. Márpedig e téren a belga hatóságok teljesen kudarcot vallottak, hiszen még a tavaly novemberi párizsi merényleteket követően sem voltak képesek felmérni a szélsőséges nézeteket valló európai dzsihadisták fellegvárává vált brüsszeli Molenbeek negyed jelentette veszélyt.
Pedig ennek ismeretében nagyon sokan – keddi beismerése szerint maga a belga kormányfő is – számítottak arra, hogy előbb-utóbb lecsap a terror. Európának a jelek szerint hosszan tartó hadviselésre kell berendezkednie. Ennek végkimenetelét azért iszonyú nehéz megjósolni, mert nem csupán külső ellenséggel kell felvenni a harcot, ráadásul egy 44 milliós európai muszlim közösség soraiban kell azonosítani a terror fiait. De más választás nincs.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!