Akinek szavai csupán néhány óra múlva hátborzongató megerősítést kaptak. Ráadásul nem is a világ valamely eldugott pontján, hanem a nyugati civilizáció egyik szimbólumának közelében, a brit parlament mellett, ahol egy iszlamista terrorista autóval hajtott az emberek közé, majd mielőtt agyonlőtték, leszúrt egy rendőrt.

Bár Erdogan amiatt fenyegette meg és nevezte fasisztának az európaiakat, mert több nyugat-európai ország is megtagadta, hogy török politikusok a törökországi népszavazás előtti kampányrendezvényeken vegyenek részt a területükön, és nem iszlamista retorikával támadta őket, hanem a demokrácia tiszteletben tartását követelte, kijelentései mégis súlyosak. Hiszen Ankarának hatalmában áll valóban még a jelenleginél is nagyobb káoszt okozni Európában, amennyiben felmondja az Angela Merkellel kötött megállapodást, és nem fogja vissza a Közel-Keletről az öreg kontinens felé tartó áradatot, amely egyesek szerint menekültekből, mások szerint potenciális terroristákat is a soraik között tudó gazdasági migránsokból áll.

Márpedig ez katasztrofális következményekkel járna, hiszen az EU még a jelenlegi áradatot sem tudja egységesen és határozottan, egyértelmű koncepció alapján kezelni. Több tíz- vagy százezer új bevándorló pedig vélhetően teljes összeomlást okozna, hiszen ekkora tömegből még nehezebb lenne kiszűrni a potenciális iszlamista merénylőket, a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet beépített embereit.

Persze amellett, hogy kiderült, az elmúlt időszakban elkövetett nyugat-európai merényletek végrehajtásában friss „menekültek” is részt vettek, az elkövetők jó része sokadik generációs, már Európában született merénylő volt. Aki vagy a kilátástalan szociális helyzet nyomán, vagy más okokból fordított hátat az európai életformának, és csatlakozott a legbrutálisabb és legprimitívebb középkori eszméket hirdető fanatikus iszlamistákhoz.

Ezzel a helyzettel pedig elsősorban a több millió közel-keleti, illetve afrikai származású, muzulmán vallású polgárnak otthont adó francia, brit, belga és német kormánynak kell megbirkóznia. Ami a jelek szerint néha nagyon nem sikerül, bár a híradások szerint a terrorelhárító szerveknek tucatnyi merényletet sikerült megelőzniük az elmúlt időszakban. Csakhogy a helyzet egyre rosszabb – a brüsszeli polgármester épp a napokban panaszkodott arra, hogy a belga főváros összes mecsete a szélsőséges szalafista irányzat követőinek kezén van, ezért azt követelte, hogy ennek a helyzetnek vessenek véget, és az imaházak kerüljenek a kormány ellenőrzése alá.

Ha nem is ilyen súlyos, de valószínűleg hasonló a helyzet a többi, jelentős muszlim közösségnek otthont adó európai nagyvárosban is. Persze az európai civilizáció és kultúra egyik alapköve ma éppen az, hogy mindenki szabadon megválaszthatja, milyen formában gyakorolja a hitét – már ha egyáltalán akarja. Azonban az nem férhet bele a parttalan toleranciába, hogy a hatóságok eltűrjék, hogy a párhuzamos társadalmakat kialakító bevándorolt közösségek semmibe vegyék az adott ország törvényeit, az pedig pláne nem, hogy szélsőséges eszméket hirdetve a befogadók ellen uszítsanak. Az európai kultúra elpusztítását célul kitűző fanatikusok elleni harc persze nem könnyű, hiszen nem hagyományos hadseregként, nem hagyományos fegyverekkel támadnak – a londoni immár a sokadik olyan merénylet az elmúlt egy évben, amely során az elkövető gépkocsival rontott a tömegbe.

Mégis, amennyiben értéknek tekintik a nyugati, az európai kultúrát – és mi annak tekintjük –, akkor minden lehetséges eszközzel meg kell védeni. Bár a teljes integráció lehetetlen, a bevándorlókat – első és sokadik generációsokat egyaránt – meg kell próbálni a lehető legnagyobb mértékben „asszimilálni”, és fel kell számolni az összes olyan potenciális fészket, ahol felütheti a fejét a terrorizmus. Emellett a tömeges bevándorlásnak is meg kell próbálni elejét venni, és az Európába érkezőket is alaposan át kell világítani, hogy kiszűrhetőek legyenek a potenciális veszélyforrások.
Természetesen mindez nem könnyű, szinte lehetetlen feladat. De mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az európai városokban ne legyen szokványos, a mindennapok része az iszlamista terrorizmus. Hogy Erdogan jóslata ne válhasson valóra. Hogy a kontinens ne váljon a permanens dzsihád hadszínterévé.