JEGYZET – Volt annak idején egy „kultikus” vers, amit általános iskolásként sok pionírtevékenység nyitányaként eldaráltam, a gépies szajkózást pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a sok alkalom ellenére is csak a két kezdő sor emléke: „A párt tett azzá, ami vagy: / világos szem, meg tiszta agy”.
2017. január 17., 22:342017. január 17., 22:34
Mostanában bukkant elő ez a „költői” megállapítás, amikor a körülöttünk lévő világ sajnos nagyon kezd hasonlítani azokra az örökre letűntnek hitt időkre, amikor termetesebb élő papagáj nem lévén az iskola természetrajzi szertárában, én vállaltam a pionírgyűléseken az említett vers „drámai interpretációját”.
Akkor is a párttagok élveztek abszolút előnyt a pártonkívüliekkel szemben, akik örülhettek, ha csak minden helyzetben a sor végére küldték őket, és nem nyilvánították ország-világ előtt a nép ellenségévé. Mert ilyenek is voltak: kényszermunkára vitték őket, ahonnan jó esetben évek múltán hazakerültek, de hallottunk olyanokról is, akiknek végleg nyoma veszett. Hát itt éppen még nem tartunk, mert azért papíron nem a régi idők egyetlen pártja szerepel, hanem van belőlük több is, de túl hangosan nem akarom emlegetni a pártonkívüliség megbüntetését, nehogy már újfent észbe kapjanak, hogy így is lehet.
Egyebekben viszont a különbség szinte elhanyagolható: elég csak a nemrég lezajlott kormányalakítást, illetve a parlamentben azóta is zajló gátlástalan úrhatnámságot figyelemmel követni. A magát mindentudónak és mindenhatónak képzelő szocdem pártelnöknek nem volt elég félreérthetetlenné tennie: mindegy, hogy hívják a miniszterelnököt, úgyis csak neki az egyik bábja, és világos a háttérbeli zsinóron rángatása. Ezt tette a miniszterek „kinevezésével” is, különösen a hóbuckákon máris nevetségesen botladozó belügyminiszter naccságával, aki ugyan prefektus volt a pártelnök szűkebb pátriájában, de láthatólag meglepődött a téli hónapokban akcióba lépő hófelhők láttán.
A következő nevetségessé tett báb a jobb napokat is megért, jelenleg a nép prókátorává felfelé buktatott, húsz évvel ezelőtti miniszterelnök lett, aki számára a lehető legtermészetesebb, hogy közjogi „méltóságok” büntetett, illetve büntetendő és büntethető alakok legyenek. Csak reménykedni merek, hogy legközelebb nem teszi egyenesen követelőzővé az ilyenek előléptetését. És végül az új amerikai elnök beiktatásán való „fellépés”, a protokoll alanyi, helyesebben pártelnöki jogon való felrúgása. Csakhogy az új elnök sem liliomos lovag, úgyhogy ki tudja, mi sül ki majd a nagy szembesülésükből?!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!