VEZÉRCIKK – Lökjön ide egy deci gyümölcspárlatot, de szilva legyen, oroszhegyi! – örüljünk, hogy nem így kell a székelyföldi falusi kiskocsmákban kérni egy kupica oroszhegyi szilvapálinkát, bár ahogy a magyarországi szeszipari lobbi tavalyi nyilatkozatait elnézzük, lehet, hogy most épp ötletet adtunk arra, hogy ne csak írásban, hanem szóban is betiltsák a PÁLINKA szót, és kikössék, hogy Erdélyben a vasárnapi családi ebéden is csak pălincát szabad inni a húsleves előtt.
2016. július 18., 09:472016. július 18., 09:47
Hogy mi jár a fejükben, amikor perrel fenyegetik meg azokat a határon túli magyar pálinkafőzőket, akik pálinkalovagrendbe tömörülnek, inkább nem is szeretnénk tudni. Mint ahogy azt sem, hogy mi jár a fejükben, amikor arra hivatkoznak, hogy „a pálinka nem Trianon-termék, hanem uniós eredetvédettséget élvező, Magyarországon, magyar gyümölcsökből készülő áru\". (És itt most mellékes az az egyébként nem elhanyagolható aspektus, hogy az oltalom a mai Magyarország területe mellett négy osztrák tartományra is kiterjed.)
Ez a kijelentés azt juttatja eszünkbe, amit oly sokszor hallottunk, hogy ha román kenyeret eszünk, beszéljünk románul. Vagy az átkosban bevett szabályt, hogy nyomtatásban a földrajzi neveket csak románul lehetett használni. (A fiatalabbak kedvéért valahogy így nézett ki egy mondat: Oradea a Crișul Repede partján fekszik.)
Hát valahogy így vagyunk ma a pálinkával. Lehet rajta székely zászló, népviseletbe öltözött legény és leány, attól az még pălincă marad. És mi a magyarázat? Az, hogy hiába jelentik számunkra ugyanazt, mint az uniós szabály is mondja, a két szó legalább két betűben eltér egymástól, így különböző terméket jelöl. Ezzel inkább nem is szállnánk vitába, biztos ugyanazok találták ki, akik az uborka görbületét méricskélik, vagy ki akarták tiltani a szódabikarbónát a miccsből.
De hogy Magyarországon sem fogják fel, hogy alapvető nyelvi jogainkat tiporják sárba – amikért egyébként nap mint nap megküzdünk a román hatóságokkal –, már több a soknál. Hisz itt most nem az a helyzet, hogy a brüsszeli eurokratáknak kellene elmagyarázni, hogy a két szó ugyanaz, hanem a magyar hatóságoknak kellene kérvényezniük az oltalom kiterjesztését a határon túli magyar vidékekre. Például Erdélyre, ahol a legtöbb román is úgy főzi a pálinkát (igen, a pálinkát), mint a győri vagy a békési.
A szeszipari lobbinak pedig ezt – tetszik, nem tetszik – le kellene nyelnie, s a vélt konkurencia címkéjének a cenzúrázása helyett a saját kis főzdéjével kellene foglalkoznia. Mert nem lehet teljes a magyar pálinkapaletta a szilágysági, az oroszhegyi vagy a futásfalvi szilvapálinka nélkül. Nem nedü, nem gyümölcspárlat, hanem PÁLINKA.
Mi többek között ezeket ajánlanánk koccintásra a feleknek az erdélyiek által oly régóta szorgalmazott egyeztetésen is. Mert reméljük, hogy lesz, mire koccintani.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!