JEGYZET – Ahogy közelednek a választások, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, mennyi jótét lélek gyűlt össze a hazai parlament alsó- és felsőházában, milyen nemes érzelmek dagasztják a honatyák és -anyák kebelét, s hogy épp a bolondos jó szívük miatt mennyire sérülékenyek ezek a drága honszülők.
2016. március 15., 19:572016. március 15., 19:57
Már-már az sem tűnne túlzásnak, ha a veszélyeztetett társadalmi kategóriába soroltatnák magukat, helyesebben a leginkább veszélyben forgókéba, hisz végeredményben az ő vállukat nyomja az országnak minden gondja és baja.
Az utóbbi napok egyikén az a nagyhangú szenátorasszony suhogtatta meg a még mindig kezébe képzelt nádpálcát a sajtó felé, aki ugyanezt tette a tüntető juhászokkal is, akik közt akadt olyan, akinek arcára fagyott a körmöstől való kegyetlen félelem. Az elemisták betörésére szakosodott néhai tanerő egész biztosan a fül- és hajhúzogatástól sem riadt vissza, vagy épp a nebulókkal szembeni önmegtartóztatását éli ki szenátorként, mikor pattogó parancsszavakkal tiltatná meg a sajtó képviselőinek, hogy oda nem illő minősítésekkel illessék a felkent sereget.
A másik véglet, az egyre sűrűbben előtörő férfiúi érzékenykedés. Ha nem csalódom, a sort az, a magát marcona államférfinak álcázó politikus nyitotta meg, aki halkan megsúgta, hogy a szigorú, de igazságos magatartás csak látszat, mivel ő művész: szavaiból versek születnek, ujjai alól dallamok szökkennek fel a zongorán. Közben némi kis korrupcióba is belekeveredett, és az ezzel való szembesüléskor volt képtelen gátat vetni könnyeinek. Az illető ugyan azóta eltűnt a közélet színpadáról, a korrupció viszont makacsul tartja magát, akiről pedig netalántán lerántják a leleplet, az rögvest elkezdi a siránkozást.
Az egyik azt bizonygatja, hogy olyan tiszta, mint a frissen fakadt könnycsepp, ráadásul jól nevelt, talpig úriember, akinek nagy szégyen volna, ha társai bírák elé vetnék, a másik holmi családi bonyodalmat szipog el, ami ugyancsak nagy fájdalmat okozna a családtagoknak, neki pedig e fájdalom miatt talán még a szíve is megszakadna a nyirkos börtöncellában. Ennyi segítségkérést hogyan is utasíthatnának vissza azok a társak, akik érzik: bármelyik pillanatban az ő fejükön olvadozhat a korrupció vaja?! Segítenek, ahogy tudnak: a szavazatukkal. Nehogy már a jó szíve miatt essen ki bárki a társaságból az őszi választáskor!
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!