VEZÉRCIKK – Huszonöt éves az RMDSZ. Bár csak gyermekszemmel követtem alapítását, máig emlékszem arra az eufóriára, ami az embereket átjárta, és a rendszerváltás hozta szabadságban mintha hirtelen mindenki elkezdett volna politizálni.
2015. február 01., 19:052015. február 01., 19:05
Nem kis siker övezte ilyen közhangulatban azoknak a néniknek és bácsiknak a munkáját, akik lakásról lakásra jártak, tagokat toborozva az RMDSZ-nek. Majdnem mindenki tag lett.
De aztán lankadt a lelkesedés, elszállt az eufória, az érdekvédelmi szervezet pedig szép lassan átalakult vérprofi párttá. Hogy ez-e az oka annak, hogy egyre többen távolodtak el a politikától, nehéz lenne megmondani. Tény viszont, hogy a kilencvenes évek elején tapasztalt lelkesedés egyre apadt, egyre nagyobb tömegek maradtak távol az urnáktól, bármilyen megmérettetésről is legyen szó.
A belső konfliktusok is mélyültek ugyanakkor az RMDSZ-ben. Ebben a helyzetben elkerülhetetlen volt egy új alakulat megalapítása. Előbb egy civil szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jött létre, majd megalakult a Magyar Polgári Párt. Aztán amikor az sem működött úgy, ahogy sokan szerették volna, megalakult az EMNT által támogatott Erdélyi Magyar Néppárt. A versenyhelyzet viszont nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, az emberek ugyanúgy nem kívántak élni szavazati jogukkal.
Ebből a helyzetből kellene felrázni a tömegeket. Receptünk ugyan nincs rá, de egy biztos, acsarkodással nem fog menni. A verseny egészséges, de amikor közös a cél, össze kell fogni. Nem lehet párhuzamos autonómiatervezeteket lobogtatni, a közös munka elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek. Mert Bukarestnek addig jó, amíg mi sem tudjuk, mit akarunk.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács stratégiai partnersége jó kezdés, ezt kellene továbbfejleszteni. Megoldás lehet például az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívása, amelynek keretében össze lehetne vetni a különböző tervezeteket, s meg lehetne alakítani egy munkacsoportot, amelynek feladata lenne egy mindenki által felvállalt törvényjavaslat mielőbbi kidolgozása. A neheze ugyanis csak ezután kezdődik.
Egyszerre van könnyű, illetve nehéz dolga az RMDSZ-nek az idei választási szuperévben, ami számos új kihívás elé állítja az alakulatot.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!