Mint írták, a legnépszerűbb egyértelműen két magyarországi együttes, a Wellhello és a Punnany Massif koncertje volt, a nagyszínpad és környéke zsúfolásig telt „napfelkelőkkel”, közel 7500-an buliztak vasárnap este.

Lánykérés a koncerten

Ugyan már csütörtökön és pénteken is szép számmal jöttek a látogatók, az igazi tömeg szombaton érkezett. Nemcsak az egyetemista korosztály ment el Torockóra kikapcsolódni, számos kisgyermekes családot, középkorút is kimozdított otthonról a fesztivál. Az egyik legnagyobb sikernek azt könyveljük el, hogy sikerült olyan programokat kínálni, melyekben mindenki megtalálhatta a számára érdekeset. A napfelkelők 13 helyszínen szórakozhattak, lazíthattak, bulizhattak, több mint 100 program kínálatából választhattak.

A nappali programok a Költőfészek – Irodalmi udvar, az Eb-sátor, a Chill zone, a Márton Áron Agora, a Filmklub, a Fesztiválóvoda, a Csorgó elnevezésű helyszíneken zajlottak, míg az éjszakai, akár reggelig is tartó bulik legnépszerűbb helyszíne a nagyszínpad, kisszínpad, Folkudvar, a Partysátor és Borudvar volt. A Kiscsillag zenekar koncertje is számos bulizót mozgatott meg vasárnap.

„A fesztivál záróakkordjaként tartott Punnany Massif-fellépésen egy lelkes napfelkelő a színpadon kérte meg párja kezét. Eláruljuk, hogy a közel 6000-es fesztiválozótömeg – no és a vőlegény – legnagyobb örömére a hölgy igent mondott” – számoltak be a szervezők. Mint írták, a torockói lakosok nemcsak megbékéltek a fesztivállal, de egyenesen a sajátjuknak érezték, a fesztivál pedig jövőre folytatódik.

Akad még csiszolnivaló

Alapvetően a szervezőcsapat is jó munkát végzett, nem nagyon volt érezhető az első kiadásokra jellemző bizonytalanság, igaz, van még azért csiszolnivaló. A fesztiválozókat például több alkalommal is választás elé állították. E sorok írójának legalábbis nemegyszer kellett lemondania egy koncertélményről, a kis- és nagyszínpadon ugyanis jobbára párhuzamosan zajlottak azok a koncertek, amiket felírt (volna) magának a kockás füzetébe.

Kissé zavaró volt az is, hogy a különböző helyszínek között nem lehetett csak úgy, a fesztiválkelléknek számító sörrel a kézben közlekedni, belépéskor ugyanis morózus biztonsági őrök tartották vissza azt, aki bármilyen italt akart bevinni magával, mondván, hogy bent, a helyszínen is van italmérés. A biztonsági ellenőrzés a nagyszínpad előtti beléptetőponton egyenesen terrorkészültséggel ért fel, ott a táskákba is belekotortak, péntek este pedig még esernyőt sem lehetett bevinni.

Az összművészeti jelző ugyanakkor tényleg illett a programra, a koncerteken kívül irodalom és színház is várta a résztvevőket a Költőfészek elnevezésű helyszínen. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája péntektől vasárnapig számos felolvasást, beszélgetést szervezett erdélyi írókkal, költőkkel, ráadásul slam poetry műhelygyakorlatokat és versenyeket is szerveztek, amivel sok fiatal fesztiválozót csábítottak be az udvarba.

A magyar labdarúgó-válogatott sikeres Eb-szereplése láthatóan nagy hatást gyakorolt az erdélyi fesztiválozókra is, a koncertek közben ugyanis rendszerint felhangzott a közönség soraiból „Az éjjel soha nem érhet véget...” kezdetű dal, ami a magyar focidrukkerek himnusza lett a franciaországi Európa-bajnokságon. A fellépők változatosan kezelték a szokatlan helyzetet, volt, aki „vette a lapot”, volt, aki úgy tett, mintha meg se hallaná az általa összeállított koncertprogramban nem szereplő nótát.