A fesztiválhangulat már este 8 után tapintható volt a kolozsvári Sétatéren az Untold fesztivál csütörtöki nyitónapján, hiába voltak viszonylag borsos árak, a fesztivál bárjai és étkezdéi nem panaszkodtattak pangásra. Igaz, készpénzzel nem, csak kártyával és karkötővel lehetett fizetni a fesztivál területén, emiatt aztán a kártyafeltöltő bankfiókoknál hatalmas sorok alakultak ki. Első utunk a sétatéri arénába, pontosabban az ott berendezett sajtóközpontba vezetett.

Ingyensör és hangszerek

Rögtön kiderült, hogy a szervezők tudnak bánni a sajtóval. Azaz ingyen volt a sör. A derék kollégák közös erővel hajnali egy óráig ki is ürítették a fél kilenckor még teli hűtőszekrényt. Utána már csak alkoholmentes sör maradt a későn érkezőknek.

A rockzenén nevelkedett újságíró azt hinné, szigorúan gépzenéről szól a fesztivál, erre a Faithless-koncerten meglepetten tapasztalhatta: élő hangszereket is használnak. Olyannyira, hogy a kezdeti dobszóló egy metálzenekarnak is becsületére vált volna. Sőt egy rövidebb lélegzetvételű gitárszóló is előfordult. Egyik dalukról önkéntelenül is a Pink Floyd jutott eszünkbe. Sőt egy AC/DC-feldolgozással is meglepett a zenekar.

A fesztiválozók pedig mintha vámpírok lettek volna: naplemente után töltötték meg a sétatéri arénát. Erre a benyomásunkra hatásosan játszott rá, hogy a show hevében vérvörös fény árasztotta el a nézőteret, ahol nem is olyan rég még a spanyol labdarúgó válogatott „koncertezett”. Később persze jöttek a lemezlovasok, a műfajban járatosabb tévés kolléga meg is jegyezte, hogy valójában ez a fesztivál igazi profilja.

Minden jegy elkelt

Természetesen, ha már ott voltunk, a fesztiválozókkal is szóba álltunk – az általános hangzavarban készített hangfelvételeink egy része sajnos később teljességgel használhatatlannak bizonyult. Arra a kérdésre, hogy miért jöttek a fesztiválra, viszonylag egyszerű válaszokat kaptunk. „Azért, jöttem, hogy jól érezzem magam” – mondta első alanyunk, egy erdélyi magyar fiatal. Két, Ausztriából érkező fesztiválozó mindennel meg volt elégedve, egyikük rokonlátogatással is egybekötötte az utat. Egy lett lány pedig visszakérdezett. „Ez egy nemzetközi fesztivál, nem?” Egy holland társa pedig annak örült, hogy a nyugat-európai fesztiválokhoz képest mennyivel olcsóbb, mindössze két euró a sör. Persze azért felkeresték inkább a magyar színház melletti éjjel-nappali italboltot, kiszimatolták ugyanis, hogy ott még olcsóbban juthatnak italhoz.

A szervezők 70 ezer résztvevőt számoltak össze az első nap folyamán. A második nap viszont már több mint 75 ezer fiatal bulizott a fesztiválon, a szervezők kitették a megtelt táblát, jobban mondva közölték: az utolsó két napra minden jegy elkelt.

Szombaton este egyébként nagy népszerűségnek örvendett a Trónok harcában Hodort alakító Kristian Nairn ír színész, aki ezúttal lemezlovasként szórakoztatta a nagyérdeműt, és arról is beszámolt, hogyan tudta a forgatások idején összeegyeztetni két szakmáját, Armin van Buuren pedig a fesztiválozók nagy örömére hajnalig keverte a zenét – bár a rendelkezésére bocsátott autó 4 órától várta, hogy elvihesse a szállodába, a tervezettnél közel négy órával maradt tovább az arénában, fellépése napfelkeltekor tűzijátékkal ért véget.

Üröm az örömben

Természetesen nem mindenki örült a kincses város kellős közepén megtartott fesztiválnak. A Sétatér környékén lakó kolozsváriak közül aki csak tehette, elmenekült a városból. Volt, aki meg sem állt Budapestig, de akadt persze olyan is, aki csak a Monostor lakónegyedi ismerőséhez költözött erre a pár napra a zaj elől, de azért jó üzleti érzékkel előtte még kiadta a lakását a fesztiválozóknak. Azok a pe­ches kolozsváriak, akik meg nem tudtak lelépni, arra panaszkodtak a Krónikának, hogy tavalyhoz képest jóval hangosabb a fesztivál. A magyar színház környékén élő olvasónk ezt így foglalta össze: „tavaly még nyitott ablakkal is tudtam aludni, de idén már nem”.