Hogy minek köszönhető a találkozás szerencsés kimenetele, azt másként látják a résztvevők, és másként a szakember.

„Gombászni mentünk a Baktára, gyalogosan haladtunk az erdőben. Csendesen, hogy a közelben lévő esztena pásztorkutyái észre ne vegyenek” – kezdte történetét a 17 éves fiatalember, aki édesapjával és tízéves öccsével együtt úszta meg a medvével való találkozást vasárnap.

Apa és kisfia előtt úgy tíz méterrel haladt a nagyobbik fiú, amikor egy bokorban, tőle másfél méternyire meglátott egy medvebocsot. „Nem volt időm jobban szemügyre venni, mert nagy robajjal futott felém egy nagy anyamedve. Három dolog jutott eszembe: légy erős, légy nagy, menj vissza apádékhoz. Kiáltottam is a családnak, hogy vigyázzanak, medve! Hátráltam, így apával egymás mellé kerültünk, mögöttünk pedig ott volt az öcsém” – mondta a fiú, aki arról is beszámolt, miben sejti a megmenekülés okát.

„Karunkat jó magasra emeltük apával, és teli torokból üvöltöttünk szembe a medvével. Fára mászni már késő lett volna, ha elfutunk, utolér, ha szembemegyünk vele, szétszed. Egyetlen jó megoldásnak az mutatkozott, ha egy helyben maradunk, és minél nagyobbnak mutatjuk magunkat. Két méterre jött közel hozzánk, ott megállt, farkasszemet néztünk, apa egyet lépett előre, a medve pedig ekkor megfordult, és amilyen sebességgel jött, úgy el is ment bocsával együtt” – mesélte a fiú.

A háromfős társaság, miután felocsúdott az ijedségből, az autóhoz ment, hazaindult. Tovább nem volt kedvük a gombászáshoz, de hazatérve időt szenteltek az okok fejtegetéséhez. Úgy vélik, hibájuk az volt, hogy csendben közlekedtek, ráadásul szembe szél volt, így se hangjukat, se szagukat nem érzékelhette a bocsát féltő medve.

A fiatalember menekülésük okát abban is látja, hogy a barna bundás észrevette, ők is kicsivel vannak, akárcsak ő a bocsával, így nem akart kárt tenni bennük. A család legkisebb tagja többé hallani sem akar az erdőben járásról, az apa és fiú viszont pozitív tapasztalatnak tartja a történteket, hisz már nem csak elméletből tudják, hogy a medve nem játék.

„Elég nagy butaság volt, amit az emberek tettek” – mondja Bereczky Leonardo, a Balánbánya mellett található medvevisszavadító központ vezetője, aki a barna bundások viselkedését kutatta doktori disszertációjában is.

„Egy anyamedve szereti annyira a kicsinyeit, hogy tudatában van: egy konfliktushelyzetnek rossz kimenetele is lehet. Így csak akkor támad rá az emberre, ha a bocsok közte és a feltételezett támadó között vannak, megítélése szerint nagy veszélyben. A támadás a legvégső megoldás, tehát az számít, mekkora a medve veszélyérzete” – magyarázta a szakember, megjegyezve, ez egyedfüggő, hisz épp úgy, mint az emberek, a medvék közt is akad békésebb természetű és impulzívabb.

Jól tette-e az apa és nagyobbik fia, hogy felemelt kezekkel szembeüvöltött az anyamedvével? – tettük fel a kérdést. „A medve előtt erősnek tűnni? Ennek nagy értelme nincs” – fogalmazott Bereczky, aki úgy magyarázta, a medve a felemelt kezeket könnyen vélheti támadóállásnak, és ilyen esetben nagy az esély, hogy nekirontson, elkergesse az embert, hiszen célja az, hogy a területről elűzze a betolakodót.

A legjobb tehát ilyenkor sarkon fordulni, és elmenni. „Ahogy az ember távolodik, úgy csökken a medve veszélyérzete, és válik értelmetlenné a támadás” – mondta a szakember. Bereczkyt arról is kérdeztük, számított-e a békés elválásban, hogy kisfiú is volt a csapatban. Szerinte nem, ilyenfajta empátia nem jellemző a medvére, inkább az nyomott a latban, hogy jobban szereti a békés megoldást, mint a kétes kimenetelű, fölösleges konfliktusokat.

Kevesebb a medvekár Háromszéken

Háromszéken az elmúlt évekhez viszonyítva jelentősen csökkentek a medvekárok – a szakértők szerint ez a hatékony megelőzésnek tulajdonítható. Berde Lajos, a Kovászna megyei környezetvédelmi hivatal munkatársa lapunknak elmondta, idén mindössze hat bejelentés érkezett a medvék által okozott károkról.

„Évek óta magyarázzuk a gazdáknak, a pásztoroknak, hogy fektessenek hangsúlyt a megelőzésre, és ismertetjük a módszereket. Úgy tűnik , végre alkalmazzák ezeket” – mondta a szakember. Berde Lajos leszögezte, a medvéket úgy lehet a legeredményesebben távol tartani, ha villanypásztort szerelnek, fényes, zörgő tárgyakat akasztanak a kerítésekre, és nem hagyják hozzáférhető helyen az ehető hulladékot.

Szerkesztőségünkbe több panasz is érkezett, hogy Árkos és Sepsiköröspatak közötti földúton több ízben láttak egy fiatal anyamedvét a boccsal. A két falu közötti úton a legtöbben gyalog vagy kerékpárral járnak,  a pár kilométeres távon a vakációzó gyerekek is szívesen kerékpároznak. Ez a szakasz érinti a köröspataki bezárt bánya helyén létesített mesterséges tavat, és ennek a partjára telepített fiatal akácerdőt, ahová a medvék behúzódnak.

Kisgyörgy Sándor, a község polgármestere lapunknak elmondta, a fiatal anyamedve valóban bejár a település közelébe, sőt néhányszor a falu utcáin is végigsétált, de senkit nem bántott, és kárt sem okozott. Berde Lajos szerint a fiatal anyamedvék bemenekítik a bocsokat a települések közelébe, hogy megvédjék a nagyobb, agresszívebb egyedektől.

A szakértők úgy vélekednek, kevés a valószínűsége, hogy a medve nappal támad, viszont azt tanácsolják, hogy szürkületkor senki ne merészkedjen egyedül azokra a helyekre, ahol többször láttak már medvét. Az állatot nem kell ijesztgetni, például kővel dobálni, elszaladni sem javallott, inkább lassan csendesen kell távolodni tőle.