A 63 négyzetméteres, vakolás előtt álló házra eddig ötezer eurót költöttek, hasonló összeget szánnak a hátralévő munkálatokra is.

Egy hosszabb folyamat eredményeként fogalmazódott meg idén februárban a Csíkszeredában nevelkedett Ferencz Tündében, hogy szalmából építene házat. Lánya születése után döntött úgy, elköltözne vidéken élő édesanyjától: eleinte hagyományos házban gondolkodott, de hoszszas keresgélés után lassan átalakult szemlélete.

Barátaik, Lázár Attila és felesége, Mónika is hasonló megoldással építkezett korábban Pálfalván, a náluk látottak és tapasztaltak alapján megerősödött benne a gondolat, hogy valóban élhető teret lehet kialakítani szalmából – foglalta össze az előzményeket Tünde.

Az internetről informálódtak

Párja már korábban ráhangolódott az ötletre, és alternatív megoldásokat kezdett keresni házépítésre. Tünde azonban csak azután döntött, és „ugrott bele a mély vízbe”, miután belátta, hogy anyagilag nem engedheti meg magának egy téglaház építését. Az elhatározást követően – mint mondta – egyszerű volt a szalmaház építésének folyamata, mindent autodidakta módon sajátított el barátaik, az internet és az Angliából rendelt könyvek segítségével.

Neki és párjának sem volt műszaki képzettsége, mégis el tudták készíteni a ház tervét, megöntötték az alapját, szalmabálákból felhúzták a tapasztott falakat. Csupán a faszerkezet előkészítését és felállítását végezte el két csíkszentgyörgyi ács.

Egy nyár alatt eljutottak a vakolatlan állapotig

Elsősorban a költségtakarékos megoldásokat keresték az építkezés során, de ragaszkodtak hozzá, hogy betonalapra építkezzenek. Az általuk választott betonozási módszer nem mondható hagyományosnak, hiszen a szerkezeti csomópontok kiselejtezett gumiabroncsokba öntött betonoszlopokon állnak, a betonlemez alatt pedig további, ballaszttal töltött abroncsok kaptak helyet.

Tavasz óta tevékenykednek a csíkbánkfalvi telken, amelyen – az alap leöntése és a faszerkezet megépítése mellett – sikerült szalmabálákból összeállítani a falakat, és már a tetőt is befedték földdel, illetve a ház oldalait is betapasztották egyszer kívülről. Szükséges még további tapasztás, hogy kívül és belül is kb. 7 centiméteres agyagréteg kerüljön fel a falakra. Idei utolsó mozzanatként a nyílászárókat illesztették a helyükre – foglalta össze Ferencz Tünde az eddigi megvalósításokat.

Legtöbb tízezer eurót költenének

Tavasszal folytatják a munkálatokat, amelyből még hátravan a tapasztás befejezése (a közeli hegyen levő agyagból), a festés, a felső szigetelés (gyapjúval), a kályhaépítés, a belső terek elválasztása (téglával) és a bútorozás. Amennyire lehetséges, törekednek egy önfenntartó gazdaságot kialakítani, emiatt nem szeretnének sem villany-, sem ivóvízrendszerre csatlakozni. Az eddig megvalósult munkálatokra ötezer eurót költöttek, a fennmaradóakra pedig további ötezer eurót szánnak.

Tünde elmondta, egyrészt azért sikerülhet kevesebb mint egy városi garzonlakás árából felépíteniük a 63 négyzetméter alapterületű lakásukat, mert az általuk választott alapanyagok a hagyományoshoz képest jóval olcsóbbak, esetenként ingyen beszerezhetők. Másrészt munkadíjra mindössze 2000 lejt költöttek, a további munkálatokat párjával, alkalomadtán a közeli hozzátartozóik segítségével végezték el.

Pozitív a helyiek hozzáállása

A családban is voltak előítéletek az építkezéssel kapcsolatban, de miután ház formát öltött, már nem kételkedtek Tünde döntésében, sőt meglepő módon a szomszédság, a faluközösség is pozitív, nyitott hozzáállást tanúsított a hagyományostól eltérő építkezéssel szemben. Tünde ugyanakkor bevallotta, hogy az úton elhaladó szekerekről eleinte sokan kemencének, istállónak gondolták a készülő épületet. A november végi munkálatok során azonban két motoros már annak a felismerésének adott hangot, hogy az bizony egy ház – mesélte mosolyogva a tulajdonos.