A rendezvénynek jótékony célja is van: a település tornyának tatarozását támogatják mindazok, akik a Sztána falu közössége és a Sztánai Műhely által szervezett programsorozat kolozsvári záróelőadásán részt vesznek.

Hat évvel ezelőtt kezdték el a mintegy hetven lelket számláló falu templomának külső javítását, mára már csak a templomtorony restaurálása maradt hátra. A záróelőadást a Debreceni Népi Együttes mutatja be Hercz Vilmos vezetésével: Táncos Csuda Mózsi hiteles története című táncjátékot február 7-én, vasárnap 18 órától a kolozsvári Diákművelődési Házban láthatják mindazok, akik támogatni kívánják a sztánai torony felújítását. Az előadásra a 15 lejbe kerülő jegyek a Kolozsvári Magyar Opera pénztáránál válthatók, valamint előadás előtt a helyszínen.

A péntektől vasárnapig tartó farsangot Szakáll István Loránd agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár, Papp Hunor sztánai tiszteletes, főszervező nyitja meg. A gazdag programsorozatban többek közt tárlatnyitó, könyvbemutató, reggelig tartó táncház, néprajzi előadás és viseletbemutató, bábelőadás, gyermekfarsang, a Varjúvárba való látogatás, kirándulás, filmvetítés, farsangi lovas felvonulás is szerepel.

A falu farsangi mulatságainak sorozatát Kós Károly építész, író és grafikus indította 102 évvel ezelőtt, és Móricz Zsigmondot is a sztánai farsang ihlette a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regény megírására.

„Az utolsó (ez csak utólag derült ki) békebeli esztendőben, 1914. február 1-jén egy fiatal, felfelé ívelő pályáján roppant aktív és sikeres fővárosi építész (Kós Károly) meg szeretné mutatni választott szülőföldjén (Kalotaszegen, kb. fele útján Budapest és Sepsiszentgyörgy között) felépített művésztanyáját művész- és íróbarátainak. S ha már megszervezi a kellemes együttlétet, világmegváltó terveiből egy morzsányit valamilyen közösségi, akkori fogalmak szerint jótékonykodási célt is kitűz (bánffyhunyadi szeretetotthonra gyűjt) és családi közreműködéssel hét országra szóló sikeres farsangi bált szervez. Irodalmi párlata is van, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című kisregénye, majd ennek színpadi változata\" – írta a rendezvény kezdeteiről a Művelődés című lap.

„1914-ben nemcsak a világháború tört ki, hanem abban az esztendőben volt a sztánai református bál is. Nem kicsi dolog ez, mert háború volt még, és lesz még, de sztánai református bál soha azelőtt nem volt, és úgy látszik, hamarosan nem is lesz\" – idézte fel a történéseket Találkozásaim Móricz Zsigával című írásában Kós Károly.

Az általa rajzolt farsangi meghívót a Díszítő Művészet című lap azonnal reprodukálta, a klisét, a papírt, nyomást ingyen csináltatta meg, s így „jótékonysági célunk egyik leglényegesebb kiadási tételét takarította meg nekünk\". Az eseményre hivatalos volt Kalotaszeg minden valamirevaló családja, Kós Károly pedig külön meghívta budapesti építész komáját, Zrumeczky Dezsőt, valamint írótársát, Móricz Zsigmondot is. „Gyönyörűséges szép telünk volt akkor. Hetek óta tiszta, ragyogó napsütés, szikrázó, ropogó, porzó hó s talán azóta sem olyan tartós, jó szánutunk\" – írta Kós.

Móricz nagysikerű regényének története Balázs-napi farsangoláskor kezdődik. Az 1916-ban írt Nem élhetek muzsikaszó nélkül témájával, ábrázolásmódjával üde, idilli színfoltja ennek a korszaknak: távolságtartással mutatja be az író bölcs derűjét, a férfi-nő kapcsolat évődő, játékos oldalát, a házastársi pozícióharc rivalizáló erőpróbáját. Letűnt világot idéz meg a nagy mulató, duhaj ifjú földesúr figurája – aki háromnapos ünneppel üli meg a neve napját, és akivel már a cigányok sem bírják az iramot.