A közel harmincéves Role Zenekar egyik legrégebbi műsora a Pille rockballada, amelynek több dalát is rögzítették stúdióban több mint tíz évvel ezelőtt. Nem tetszett az eredmény, a zenekar tagjai úgy érezték, hiányzik valami a felvételekről. „Néhány évvel ezelőtt Cengelléren, egy magas tisztáson, csodálatos környezetben zenéltünk és ott fogalmazódott meg az ötlet, hogy a természetben, a szabad ég alatt próbáljunk meg hangfelvételeket készíteni” – mesélte Nagy Tivadar, a zenekar vezetője. Így költözött ki a közel húszfős stáb Balánbánya mellé, a Nagy-Hagymás lábához, a Nagyáj-patak mellé, ahol öt napig dolgoztak, és nem csak a hang-, hanem videofelvételek is készültek. „Több helyszínt is megnéztünk, jártunk a Kászonokban, az Úz völgyében, végül azért döntöttünk Balánbánya mellett, mert autóval el lehetett jutni a szálláshelyig. Onnan már szekerekkel szállítottuk a felszereléseket egy 200-300 méter magas, nagyon meredek dombra, ahova gyalog is alig lehetett feljutni. Nagy kihívás volt számunkra minden nap” – mesélte Nagy Tivadar. Úgy fogalmazott, úttörők ebben, hiszen végül is nem egyszerű dolog egy profi hangrögzítő stúdiót a természetbe kiköltöztetni.
Első nap a generátor bekerült az erdőbe, a helyszínre kiszállították felszerelést, keverőt, ami aztán már ott is maradt a dombon, ami azzal járt, hogy éjszakára valakinek a stábból őrködnie kellett. „Néhány napja nem messze a dombtól a medve megtámadott egy tehenet. A völgyben minden éjjel járt a medve, sokat ijesztettek bennünket is, de szerencsére nem találkoztunk vele” – jegyezték meg nevetve. Aztán az időjárás szöges ellentétben állt az internetes előrejelzésekkel: amikorra napsütést ígértek, esett és fordítva. De ki kellett szállítani lehetőleg karcolásmentesen azokat a nagy plexifalakat is, amelyekkel elkülönítették a zenekartagokat egymástól. „Ezek a szélben úgy működtek, mint egy-egy vitorla, így aztán ki kellett kötözgetni őket. Felállítottuk az első plexilemez karámot, mire a második készen lett, az elsőt elfújta a szél” – mesélte nevetve Sántha Zsuzsánna. „Ebédszünetkor hangzott el a kérdés, hogy 1-től 10-ig terjedő skálán hányast érdemelnek a hangfelvételek. Én már akkor azt mondtam, 12-est. Nagyon vágytunk valami nagyra, de ilyenre mi sem számítottunk: benne van a természet, a madárcsicsergés, a patak, a nyáj, a varázslat” – mesélte lelkesen a zenekarvezető. Mint ecsetelte, az egy hét alatt mindennap áthaladtak a közeli esztena előtt. Először csak mosolyogtak rajtuk a pásztorok, aztán már csodálták őket, de a helybéliek is szeretettel fogadták a zenekart, mindig számíthattak a segítségükre. Azt is elmesélték, hogy most újabb nagyszabású munka következik, azaz a vágás, összerakás. A zenakar tagjai nem szeretnék sem a hang- sem a videofelvételt „kikozmetikázni”, az az elképzelésük, hogy mind a hang-, mind a képanyag azt sugallja, ami ott történt. Terveznek egy werkfilmet készíteni, amit majd a Youtube videomegosztóra töltenek fel, de készül majd DVD is a videofelvételekkel. A remények szerint a Pille rockballada CD-je már az idén eljut a Role-rajongókhoz.