Hagyományos bikaütéssel búcsúztatták kedden a telet és a farsangi időszakot a Hargita megyei Kászonaltízen, a jelentős múlttal rendelkező eseményt minden év húshagyókeddjén szervezik meg. András Zoltán polgármester elmondta, a bikaütés a farsangtemetés napja, ezzel az eseménnyel temetik el a telet, éjfélig mulatoznak, majd a szórakozást felváltja a böjti időszak.

„Hagyományos sorrend szerint minden évben más faluban „ütik meg” a bikát, idén Kaszonaltízen, jövőre pedig Kászonimpéren tartják az eseményt. Egy másik fontos részlet, hogy mindig egy hídon történik a farsangtemetés, amikor a gazda leüti a bikának beöltöztetett legény fejéről a cserépfazekat és meggyújtja a szalmát, ezzel szimbolizálva a fagyos időszak végét és a tavasz győzelmét a tél fölött” – részletezte a polgármester.

Szentmisével nyitották meg a rendezvényt, ahol Vass Zoltán István plébános prédikációjában kiemelte, a mulatozóknak figyelniük kell az éjféli harangszóra, hiszen bár sokaknak akkor jön meg a kedve a mulatozásra, a harangszó a farsangi időszak végét és a böjti időszak kezdetét jelenti. A misét követően Lakatos Tamás kulturális referens, a rendezvény főszervezője ismertette a további programot, majd a plébánia udvarán tartott tradicionális falatozásra hívta meg a jelenlévőket. Időközben beöltöztették a nap főszereplőjeként számon tartott bikát, aki egy szalmából készült jelmezbe bújt legény volt, fejére szarvakkal ellátott cserépfazekat helyeztek.

A kápolnától énekszóval indultak el a faluba a székelyruhás fiatalok, a siratóasszonyoknak beöltöztetett legények, és a bika tulajdonosa vezetésével. A gazda végigkalauzolta jószágát az utcákon és megpróbálta eladni: öt helyszínen kezdett tréfás alkudozásba, azonban túl drága árat szabott meg, ezért nem sikerült túladni rajta.

Az eladásra szánt jószág a gazda szerint azért is különleges, mert sonkával és kolbásszal etették, szilvapálinkával itatták, az árán pedig mulatni szerettek volna. Minden helyszínen 10 ezer lej volt a bika kikiáltási ára, de ennyit sehol sem voltak hajlandók fizetni érte. Bár a gazda az alkudozás során engedett is az árból, sehogy sem tudtak megegyezni, és mivel nem adták meg az árát, inkább eljártak egy csárdást: az alkudozást követően a fiatalok minden helyszínen táncoltak egyet majd egy rövid evés-ivás után tovább indultak.

Útközben zenészek gondoskodtak a jó hangulatról, a fiatalok énekeltek, illetve két legény ostorcsapásaitól voltak hangosak az utcák. A bikára négyen is vigyáztak, ennek ellenére többször is elszabadult, azonban gondozói gyorsan visszaterelték a helyére. A körút után a gazda még egyszer megpróbálta eladni a bikát a kászonaltízi nagy hídon. A hosszas alkudozás során 6500 lejre engedte le az árát, a kereskedő azonban semmiképp sem akart 4 ezer lejnél többet adni. A feldühödött gazda egy váratlan pillanatban úgy döntött, inkább leüti az állatot, mintsem ilyen olcsón túladjon rajta, ekkor történt meg a bikaütés.

A cserépfazék darabokra tört, a szalmát meggyújtották, ezzel szimbolizálva a fagyos időszak végét és a tavasz győzelmét a tél fölött. Az asszonyok megsiratták az elpusztult jószágot, a tűz körül a székelyruhás fiatalok ismét táncra perdültek. A bikaütés után a kászonaltízi közbirtokosság ebédre hívta a mulatozókat, majd éjfélig tartó bállal zárták a rendezvényt.