A németek soha nem politizáltak intelligensen, valami mindig „tévútra” csúszott, ezt bizonyítja a 20. század két vesztes háborúja, a szörnyű náci diktatúra, a kettéosztott ország és most a buta migránspolitika. Hiányoznak a Bismarck, Stresemann, Ade­nauer, Kohl-típusú karizmatikus politikai egyéniségek.

Elillant német egység

A német gazdaság évek óta „csúcseredményeket” dönt, ugyanakkor az országban ma több mint tízmillió polgár él szegénységben (így a statisztika), de a délről, keletről ide terelt idegenekre súlyos milliárdokat kell költeni. Integrációról és munkaerőpótlásról beszélnek, ám egyik sem valósítható meg, miközben a társadalmi feszültség nő, az ellenzék támadásra készül, neonáci csoportok – vagy ki tudja, kik – menekültlakhelyeket gyújtanak fel, az emberek bizonytalanok. Szóval az ellentmondások és egy közeledő vihar idejét éljük. A német koalíció politikai egysége már hónapok óta nem létezik, a bajorok egészen mást akarnak, mint a kancellár asszony, a koalíciós szociáldemokrata alkancellár pedig a német szociális rendszer javítását követeli, szerinte ugyanis nemcsak a migránsokra, hanem a szerény sorsú német polgárokra is többet kellene áldozni.

Eközben sajnos Brüsszel erős német befolyás alatt hozza egyik buta döntését a másik után. A német politika tehát a kulcskérdés, és ha ez nem változik meg a közeljövőben, ha ezt így folytatják, nem számíthatunk semmi jóra, mert olyan dologba bonyolódtunk, amit egy háttérből irányított, képtelen és ostoba politikával egyszerűen nem lehet megoldani. Mert majdnem biztos, hogy valahol valakik, nem is titkolva, sőt elég nyíltan megtervezték és megszervezték ezt az egész kalamajkát, és ebben a németeknek is része van. Azok a nyugati liberális erők, amelyek az egész világot globalizálni akarják, előre megfontolt szándékkal, éppen a német politikán keresztül felbolygatták egész Európát. A tiszta és világos helyzetet sokan ismerik, mégsem beszélnek róla. A döntő fontosságú kérdéseket mindenütt kikerülik, a lényeget tartalmazó és magyarázó kijelentések egyszerűen kimaradtak a jelenkori politizálásból, mintha azt mondanák, kár a vitáért, minden el van rendezve.

Mert a fő kérdés ma nem a menekültek kvóta szerinti elosztása az Európai Unió országaiban, sem a határok közös vagy országonkénti védelme. Hanem azt kell végre eldönteni, hogy Európa a tények ismeretében hajlandó-e hosszú távon megszámlálatlanul idegeneket befogadni, vagy egyszerűen visszautasítja őket és más megoldást keres. Az erőltetett migrációs hullámot csak akkor lehet megállítani, ha az alapproblémákat sorba vesszük és megoldásokat keresünk: Demográfia – az iszlám bekebelezi a Nyugatot. Javak elosztása – Földünkön az életszínvonal óriási különbségeket mutat. Kereszténység – a következő öt–hat évtizedben Krisztus vallása feledésbe merülhet. Amerika – a szuperhatalom határtalan becsvágya. És végül: fegyvergyártás – amíg ők sikeresen tevékenykednek, nincs béke. Világunk itt felsorolt sorskérdéseiről nem hallani a politikai vitákban, mintha ezek nem is léteznének.

Alapvető kihívások

Kezdjük a demográfiával, mert ez talán a legnehezebb kérdés. A világ népessége az utóbbi ötven év alatt 3 milliárdról 7,4 milliárdra nőtt. Ez 130 százalékos növekedés, de a népszaporulat üteme még fokozódhat, és továbbra is egyenlőtlenül. Amíg az ún. harmadik világ, Ázsia, Afrika népei háromszorosára, illetve négyszeresére szaporodtak, addig a nyugati civilizáció – főleg Európa népessége – fogy, szinte kihalóban van. Egyszerű számtan az egész: ha Afrika, Ázsia lakosságának gyarapodási tempóját nem tudjuk szabályozni, valamennyire is csökkenteni, akkor a felszaporodott szegény tömeg elindul oda, ahol jobb életet remél. Mivel a Nyugat életszínvonala magas (bár itt is vannak szegény társadalmi rétegek, nem hasonlítható a színes bőrű lakosság nyomorához), a cél Európa, hiszen Amerikába nem lehet átúszni vagy átcsónakázni.

A földi javakat, legyen ez nyersanyagforrás, mezőgazdasági terület, ivóvíz vagy bármilyen földi kincs, szóval minden, ami közösnek számít, nem szabad önzően kisajátítani, hanem mindenki számára elérhetővé kell tenni. A korlátlan növekedés jelszavát el kell felejteni (GDP növekedése) és a természeti erőforrások újraelosztása kellene hogy legyen a jövő gazdaságpolitikájának legfontosabb célja (David C. Korten). A statisztika szerint jelenleg 3,5 milliárd ember él kimondott szegénységben (Földünk lakosságának majdnem fele), és amit ők „birtokolnak”, az egyenlő a világ 80 leggazdagabb emberének a vagyonával! Az előrejelzés szerint egy év múlva a világ leggazdagabbjai 1 százalékának vagyona valószínűleg egyenlő lesz a maradék 99 százaléknak a vagyonával. (OXFAM-adatok). A fentiek csak dióhéjban vázolták Földünk égbekiáltó igazságtalanságait, ideje, hogy az ENSZ-ben és Brüsszelben erről is tárgyaljanak.

A kereszténység a kelet-európai népek szóhasználatában még nem idegen, még emlegetik, elég óvatosan. Nyugaton ez már nem is téma. Ferenc pápa mondja ugyan a magáét, de inkább olyasmit mond, amin saját hívei is inkább mérgelődnek. Az Iszlám Állam rémtetteit az Európai Parlament népirtásnak minősítette, de megtorló lépések nem születnek. A keresztények száma ma még a legnagyobb a hívők között, de az iszlám növekedése sokkal gyorsabb. Ha folyamatosan muszlim tömegek árasztják el Európát, akik vallásilag soha nem integrálhatók, a születendő gyermekek már nem lesznek keresztények. Ehhez hozzájárul a nyugati fiatalság lassú, de biztos eltávolodása a vallástól.

És akkor itt vannak „amerikai barátaink”. Naponta olvashatunk az Egyesült Államok geopolitikai elképzeléseiről. Közülük Zbigniew Brzezisnki, a nagy amerikai geopolitikus már hosszú évek óta nyíltan hirdeti az eurázsiai hatalom veszélyét. A Szovjetunió feldarabolását és az utódállamok közötti viszály kiéleződését stratégiai célnak tekintette, és egy német–orosz szövetségben látja Amerika terjeszkedési politikájának legnagyobb akadályát. Az idős geostratéga (idén lesz 88 éves) emberei és hálózatai ma is jelen vannak az orosz politika színpadán és esküdt ellenségei a putyini ún. hazafias politikának. Amerikai ügynökök nyüzsögnek az Unióban, főleg Németországban és mostanában Kelet-Európa országaiban, ahol a jobboldali pártok és a „populista” politikusok munkáját figyelik.

A jelenlegi német politika „tévelygésének” legfőbb oka Amerika politikai befolyása. A magyar származású George Friedman politológusnak, az amerikai Stratfor magán hírszerző cég alapítójának az a véleménye, hogy „az Egyesült Államoknak nem fűződik túlnyomó érdeke az eurázsiai békéhez. (...) Az amerikai külpolitika számára a Németország és Oroszország közötti kapcsolatok alakulása volt igen fontos. E két ország egymással szövetkezve az egyetlen olyan hatalmat képezheti, amely veszélyt jelenhet számunkra. Éppen ezért elsőrendű érdekünk annak biztosítása, hogy ez a szövetség ne jöjjön létre.” Vagy ott van a „veszélyes szájú” Thomas P. M. Barnett, az Egyesült Államok védelmi minisztériumának tanácsadója, aki szerint csak a globalizáció a helyes út, és Amerika ennek az útnak a vezetője. Szerinte Európa globális egysége megteremtésének leghatékonyabb eszköze egy akadálytalan migrációs áradat, amellyel szét lehet bomlasztani a nemzetállamokat és a helyi kultúrákat. A tengerentúli szakértő úgy véli, évi másfél millió bevándorlóra lenne szükség, hogy Európa rossz demográfiai egyensúlyát rendbe hozza.

Közösen győzhető le a veszély

Utolsó kérdésként nézzük a legnagyobb őrültséget, gazságot, ami világunkat állandó félelemben tartja, emberek millióit áldozza fel a profit kedvéért, szóval ami a világot a végső pusztulásba viheti: a fegyvergyártást. Mert nem elég, hogy emberek milliói nyomorognak, hogy a népességrobbanástól kezdve a klímaváltozásig, a mind nagyobb vízhiányig ezer probléma megoldása vár az emberiségre, még fegyvert is adnak e nyomorultak kezébe, hogy dühükben, elkeseredésükben egymást öljék. A fegyvergyártás „rejtelmei” ma már nem titkosak, mindenki elolvashatja például a svéd SIPRI (Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet) cég adatait. Ha a média ezekkel az adatokkal többet foglalkozna, és nap mint nap olvasnánk a szörnyűséges statisztikát, akkor talán sikerülhetne politikusainkra erősebb nyomást gyakorolni.

Minden háborús konfliktus kimenetele a fegyvergyártásra vezethető vissza, ez logikus, mert veszekedni, vitatkozni lehet fegyver nélkül is, de a háborúskodáshoz fegyver kell. A párizsi terrortámadás után például a politika elítélte a támadást, felvonultak, tiltakoztak, az emberek szörnyűlködtek, sopánkodtak, de a fegyvergyárak részvényei egyik napról a másikra felfelé repültek. Az Iszlám Államnak tömérdek fegyvere van, a legtöbb amerikai, de van orosz, német és egyéb, legalább 25 országból származnak. Brüsszel és az ENSZ a közel-keleti békén „fáradozik”, de az Unió – élen Németországgal – milliárdos értékben szállít fegyvert a Közel-Keletre. Szaúd-Arábia például India és Kína mellett a világ legnagyobb fegyverimportőr országainak egyike. Amíg a hatalmi vetélkedések napirenden szerepelnek, amíg tart a világ terrorizmusa elleni harc, és amíg a közel-keleti térségben feszültség, polgárháború, fenyegetések és állandó lövöldözés van, addig a fegyvergyárosok nyugodtan dőlnek hátra karosszékeikben. 2014-ben világunk fegyverkezési kiadásai összesen 1800 milliárd dollárt tettek ki, de vannak országok, ahonnan a pontos adatok soha nem kerülnek nyilvánosságra.

A képernyőn két különböző területről, két különböző világból látjuk a napi jelentéseket. Az egyik kép a szögesdrótok mögötti szomorú gyermekarcokat mutatja, reménykedő anyjuk karjában. Mellettük dühös férfiak, akik nem értik a világot. Elindultak hazulról abban a reményben, hogy egy új világban új életet kezdenek, de minden másképp alakult. Nem ők a hibásak, őket nagyon is meg tudom érteni, és sajnálok minden embert, aki meg kell hogy váljon szülőföldjétől. De féltem a hazámat is, féltem Európát, féltem a világot a pusztulástól. A másik kép a brüsszeli paloták folyosóin sétáló, jól öltözött, nevetgélő, kezet rázó politikusoké, akik úgy tárgyalnak emberek ezreiről, mintha burgonyaüzletet kötnének. Mindez dühítő és nagyon szomorú.

A keveseket, akik az igazi problémákat hangosan ki merik mondani, minden oldalról erős, igazságtalan támadások érik. Orbán Viktor magyar miniszterelnök múlt vasárnapi beszédében – ismételten és határozottan – hangsúlyozta álláspontját. Véleményében a magyarság, de Kelet-Európa polgárainak legnagyobb része osztozik. Sajnos, Európa álláspontja megosztott, Európa jövője ilyen értelemben bizonytalan. Nekünk, magyaroknak sokszor volt igazunk a történelem folyamán, sokszor harcoltunk az igazságtalanság ellen, de legtöbbször egyedül maradtunk és elbuktunk. Most szövetségeseket kell keresni, mert Magyarország, de még a visegrádi négyek ereje sem elegendő, hogy Európát megvédjék. Ki kell szélesíteni a józan ész szövetségét, hiszen Európa mindig is a nagy szellemek, a nagy gondolkodók hazája volt. Biztosan akadnak ma is a közép-európai szellemek világában, akik félreteszik személyi és ideológiai vitáikat egy közös európai eszméről – ami sokak szerint soha nem is létezett –, és felismerik, hogy a kívülről ránk törő, és sorainkban is terebélyesedő veszélyt csak közösen tudjuk elhárítani.

A szerző Németországban élő publicista