Krónika Online
2017. január 22., vasárnap; Ma Vince, Artúr napja van
Rss Facebook oldal Twitter oldal

Ötvenhat és DNA

Ábrám Zoltán | 2016.11.20. [11:03]

Az elmúlt hetekben Magyarországon, Erdélyben és a határokon túl nagyon felemelő és tartalmas megemlékezésekre került sor az 1956-os forradalomról. 

dna nf_b

Számos helyszínen emlékjeleket avattak, frissen megjelent könyveket mutattak be. A magyar nép csodálatra méltó szabadságvágya, a megszálló hatalom és eszmék elleni összefogása, a pesti srácok áldozatvállalása mára teljes mértékben kivívta mások elismerését is. Aki személyesen részese lehetett az eseményeknek, vagy rokonai, környezete révén érintett, büszkeséggel tekinthet ötvenhatra.

Bár a dicsőséges visszaemlékezések mellett csak kismértékben említtetik meg, a valósághoz tartozik, hogy az 1956 októberében–novemberében történteknek a két hét páratlan belső szolidaritásán túl évtizedekig tartó széthúzás, árulás, meghasonlás is a következménye lett odahaza, idehaza és a világ számos országába kirajzó menekültközösségek életében. Részben abból a hiúságból fakadóan, hogy ki volt az igazi és a még igazibb forradalmár, ki szenvedett többet, ki tartotta egyenesebben a gerincét. A lemaradtak egy része pedig vagy érdemtelenül odaképzeli magát, vagy úgy bírál, hogy fogalma sincs, mit jelent mondjuk „elbeszélgetni" egy ávóssal vagy szekustiszttel. No meg azért, mivel emberéleteket tönkretevő, egész közösségeket megpecsételő, egyéni és hatalmi érdekeket szolgáló vagy csak emberi gyengeségből fakadó folyamatos besúgás és szervilizmus zajlott. Nemcsak a „szabad" életben, hanem még a börtönbe zártak körében is.

Azért a bizonyos egy tál lencséért, jó ebédért, korai kiszabadulásért, útlevélért, pozícióért, anyagi haszonért. Aminek a legsúlyosabb következménye helyenként a hóhér és az áldozat, a becsület és a becstelenség, a közösségszolgálat és az önérdek összemosása. A gondolkodás megmételyezése.
Ötvenhat csak egyetlen, kiemelkedő példa. Egy másik – a számosak közül – az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályhoz (DNA) való viszonyulás igencsak időszerű kérdése. A rendteremtés szükségszerűségén és az igazságszolgáltatás igényén túl ez a viszonylag független szerv is a hatalom hálójában evickél. És nem mentesül attól a mentalitástól, amit mifelénk posztkommunistának, balkáninak is szokás emlegetni – az egész országgal, lakói gyakorta korlátolt béketűrésével és az éppen hatalmon lévőkkel való gátlástalan együttműködési szándékkal együtt.

Talán nem túlzok, talán megértik a párhuzamot, amikor a DNA-hoz való viszonyulást a kommunista időben a Szekuritátéval kialakított kapcsolathoz hasonlítom. A különbözőségek és az eltérő előjelek ellenére. Hiszen itt is vannak ártatlanok, „koncepciós perek" áldozatai, a kaméleontermészetű hatalma(ka)t ki nem szolgálók, elveik mellett makacsul kitartók. És vannak alaptalanul és orcátlanul meggazdagodók, népnyúzók, erkölcsi határokat és igazmondást nem ismerők, a hatalommal és annak helytartóival együttműködők, örök túlélők. Matematikai hasonlattal élve: a fenti és még számos vonás kombinációjából, permutációjából nagyon sokféle eredmény származhat. Emiatt meg kell ismételnem a fentebb már leírt mondatrészt, még ha másképpen is értelmezendő, mint az évtizedekkel korábbi időszakban: a hős és az áldozat, a becsület és a becstelenség, a közösségszolgálat és az önérdek összemosódnak. És súlyos következményekkel jár, hogy az egyre ellentmondásosabb számonkérés esetén az erkölcs és a jog sokszor nincsenek összhangban egymással.

Meseszerű, mitikus azt hinni, hogy a jó és a rossz között markáns választóvonal húzható. Valótlan és megalapozatlan csupán nemzetiségi, világnézeti vagy bármely más adottság mentén minősítést végezni. Amiként a maguk módján hősök és áldozatok kerülnek ki napjainkban is a magyar közösségből, sajnos nemcsak voltak, hanem vannak és lesznek erkölcsileg és/vagy jogilag elmarasztalható személyek is. Emberek vagyunk, nem istenek. Ami mégis meghatározó: törekvéseink iránya és a jelképes tükörbeli szembenézés önmagunkkal, lelkiismeretünkkel.

A felhozott két példa kapcsán, akár ötvenhathoz, akár a korrupcióellenes harchoz való viszonyulásunkban mindenekelőtt fontosnak tartom az embertársaink iránti alázatot. Aki nem vallásos, annak is ismernie kell a bibliai történetet vagy legalábbis a belőle fakadó magyar kifejezést: „Saulusból Paulus", azaz „pálfordulás". Eszerint a keresztényeket üldöző Saulból a kereszténység történelmének az egyik legnagyobb személyisége, Pál apostol lett. Ehhez annyi kellett, hogy bevallotta hibáit (bűneit), és cselekedeteivel azontúl a jóra törekedett. A nagy igehirdető korinthusbeliekhez írott leveléből, a szeretet himnuszából idézek: „A szeretet nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal."

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár

Komment




Hozzászólás száma:
Név:
Biztonsági kód
Elfogadom a mércét
1.
hamis igazak
2016.11.20., vasárnap [15:17]
Most is hamisítják a történelmet nagyon sok titokra rég pontot lehetett volna tenni ha hagynák!
Hozzászólások1