Az egykori Nép Háza (Casa Poporului) a kommunista nagyzolás jelképe, egyúttal a rombolásé. Hiszen nemcsak a kilencvenméteres dombot kellett megfelelő alakzatúra buldózerolni, egyúttal elköltöztetni az egykor itt magasodó templomot, hanem az egész negyed ledózerolására sor került. Azzal a céllal, hogy a párizsi Champs-Elysées sugárutat felülmúlja az innen vezető allé. 1983-ban kezdődött el teljes gőzzel az építkezés, ami mintegy negyvenezer személyt érintett. A híresztelések szerint nem mindenki élte túl.

1989-ben, a diktátor pár hatalmának a megbuktatásáig hozzávetőlegesen hetven százalék készült el. Nicolae és Elena nem élték meg, hogy tízméteres portréjuk a neki szánt helyre kerüljön. És a palota megálmodott átadási ünnepségén beszédet sem intézhettek az erkélyről a szeretett néphez, hadonászva, önmagukat tapsoltatva. Ez a lehetőség azonban később megadatott Michael Jacksonnak, aki a bukaresti Fehér Ház erkélyéről így köszöntötte rajongóit: „Hello, Budapest!” Ezt a lényegi tévedést elnézték neki.

Az épület befejezésére és maradéktalan átadására 2003-ban került sor. A költségek rekordszámba mentek. A mai parlamenti palotát a közösség számára már előzőleg látogathatóvá tették, ám a látogathatóság publicitása ma sem kielégítő. A napi egy-kétezer látogatónak a többsége külföldi. Két órát tart egy teljes látogatás, kötelező módon idegenvezető kísérővel. Legalább húsz perc arra megy el, hogy a nyolcszemélyes lift többször megjárja magát, amíg a látogatókat felviszik a tetőre, onnan pedig vissza a földszintre. Amúgy a nagyzolás ma is testet ölt, fentről nemcsak a „bukaresti Champs-Elysées” látható, hanem az épülő megatemplom, a Nemzet Megváltása katedrális is. A nem túlságosan tartalmas történelemmel rendelkező fiatal népekre, országaikra jellemző a nagyra törekvés megtestesítése.

Ma úgy tartják, hogy az egykori Nép Háza a mai román demokrácia jelképe, hiszen az épületben ülésezik az országgyűlés mindkét háza, itt működik a parlament. Egyébként korábban olyan elképzelések is voltak, hogy itt székeljen a világ legnagyobb egyeteme, ám az épület alkalmatlan ilyen célra. A termek akadémiai célzatú használhatósága ugyanis korlátolt, nem előnyösek a méreteik, ráadásul például légkondi sincs az épületben. A népház megálmodója ugyanis félt az effajta szerkentyűktől, félt attól, hogy – akár ilyen úton – megmérgezik.

A Fehér Háznak becézett épület fele üres – és ezáltal teljes mértékben kihasználhatatlan – termekből áll, újabb tíz százalék csak részben kihasznált, és csak negyven százalékra tehető a folyamatosan használt felület. A termek grandomániája egyértelmű, funkcionalitása azonban kétséges. A színház termét például úgy tervezték, hogy nagy a befogadóképessége, ráadásul olyan öttonnás megacsillár otthona, amelyhez a plafonból karbantartótermet is létrehoztak. A színpad azonban kicsi, a technikai adottságok korlátoltak, ezért a tervezett cél teljesítésére alkalmatlan. Amennyiben a kétezer-ötszáz csillár mind égne az egész épületben, és mindegyik termet kifűtenék, becslések szerint egy húszezer lakosú kisváros energiaszükségletével kellene számolni.

Csillár, márvány, tölgyfaintarzia – a korabeli ízlés pazarló felhozatala. A legnagyobb, legmagasabb terem fűtetlen, de azért lehet kulturális vagy éppenséggel tudományos előadást szervezni benne. Sőt a kiváltságosak még esküvőt is tartottak némelyik teremben. Közöttük Nadia Comăneci, a diktátor kegyeiből lassacskán kikopó tornászzseni, aki a kényszerű népvezéréltetés helyett végül az amerikai szabadságot választotta. A bukaresti parlament most kezdődő tavaszi ülésszaka alkalmából a nép frissen megválasztott képviselőinek valódi közösségi szolgálatot, a jelenlegi válsághelyzetből eredményes kilábalást és mindehhez jó egészséget kíván:

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár