Az idei Kolozsvári Magyar Napok és a Vásárhelyi Forgatag koncertjei egyaránt komoly visszhangra találtak a sajtóban. Az előbbi rendezvényen a Beatrice lépett fel, és hozta megszokott formáját, az utóbbin pedig a Bikini.
2016. szeptember 17., 22:002016. szeptember 17., 22:00
2016. szeptember 18., 10:322016. szeptember 18., 10:32
Kolozsváron egy kérdéses nagyságrendű IQ-val rendelkező újságíró „felfedezte” a XX. század című dalt, és egy olyan beszámolót készített a magyar napokról, mintha az egy irredenta rendezvény lenne. Felrótta Nagy Feróéknak és közvetve a szervezőknek, hogy „utálják az egész huszadik századot”.
Szerinte nem szabad rossz véleménnyel lennünk sem Trianonról, sem pedig arról, hogy „zsebre vágott minket a történelem”. Utólag viszont rá kellett jönnie, hogy szólásszabadság van, Nagy Feróék pedig nyugodtan énekelhetnek, amiről és ahogyan akarnak. Ráadásul több rosszindulatú csúsztatás is volt a beszámolójában.
Marosvásárhelyen viszont egy teljesen más jellegű jelenség következett be. Az egyébként jól sikerült Forgatagon a Bikini zenészei előadták a legnépszerűbb dalaikat, többek között a Fagyit, ez viszont (ki gondolta volna?) súlyos hatással volt a rendezvény főszervezőjére.
De lássuk, miről is énekeltek D. Nagy Lajosék a Fagyiban, és milyen hatást váltott ez ki a főszervezőben? „Kösz jól vagyok, egész nap fagyizom. Hogy mondjam el – ez kitölti az életem.” Ez az első két sor látszólag még teljesen ártatlan, hiszen mi lehet rossz abban, ha valaki egész nap fagyizik? Hát mi mást mondhatnánk erre, mint hogy egészségére, fagyizzon nyugodtan. Aztán a folytatásban felsejlenek a fagyizás körüli problémák. „Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom. Boldog vagyok, nyelem a sok gombócot.”
Bizony, az éveket már mi sem számoljuk Marosvásárhelyen, hiszen időtlen idők óta ugyanaz a polgármester vezeti a várost, és mi azóta is csak nyeljük és nyeljük a gombócokat. Szóval a Bikini rátapintott a lényegre. „Mert nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket.” Hát valóban, a fagylaltozás és az ízek élvezete nem jutott mindenkinek egyformán osztályrészül, de ha már valaki fagyihoz jut, és nyal, akkor jobb, ha egyúttal élvezi is az ízeket. És tényleg, miért ne élvezné?
„Nyaljuk a fagylaltot, a mézesmadzag elfogyott.” Ez szintén egy tökéletes helyzetkép a mai erdélyi magyar közügyekről. Az előttünk lebegtetett „mézesmadzagok” már rég elfogytak. További ígérgetéseknek itt nincs helyük. A dal zárószövege pedig szintén telitalálat: „Éljük az életet, élvezzük, amíg lehet.” Hát mi mást is tehetnének a listás szavazással, illetve kétes hitelességű SZKT-határozatokkal hatalmi pozícióba juttatott politikusok? Hát élvezik az ezzel együtt járó előnyöket. Élvezik, amíg lehet. Tovább egy percig sem.
Nos mint utólag kiderült, nem csak az intelligenciabajnok kolozsvári újságírót kellett volna felvilágosítani arról, hogy Sztálin és Hitler negatív példaként volt megemlítve a Beatrice dalában, hanem a Vásárhelyen előadott Fagyit is külön fülszöveggel kellett volna ellátni. Hogy tudniillik a „fagyizás” nem túl jó dolog, nem tesz jót az ember gerincének, a gombócok pedig könnyen megakadhatnak a torkunkon.
Ehhez képest a Forgatag főszervezője félreértette a dal üzenetét, és feltételezhetően valamilyen belső vagy külső indíttatás következtében egy hivatalos, névre szóló, „forgatagos” köszönőlevelet küldött a marosvásárhelyi polgármester főtanácsadójának. A román ajkúnak.
Ez a levél aztán megjelent több, román és magyar nyelvű sajtóközleményben, és elsősorban politikai célokra lett felhasználva. Hogy legyen minden megköszönve annak rendje és módja szerint. Ilyen lesújtó következmények mellett megkérném szépen a tisztelt szervezőket, hogy ne hívják többé meg a Bikinit Marosvásárhelyre.
Ferencz Zsombor, Marosvásárhely
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!