A témát ma már nem lehet megkerülni. A világ egy planetáris csapda felé halad, amelyben a szellemi hintókban utazó elhitetettek rendszerszinten félrevezetik a tömegeket.
2016. július 24., 13:012016. július 24., 13:01
A mindenkiben testvért látó álkeresztények és a velük lepaktált baloldaliak „az emberiség javára” akarnak globalista világbékét teremteni, miközben magukat egy a Kánaánba evoluáló történelmi folyamat előfutárainak tekintik. Gnoszticizmus ez a javából, mely veszélyes tendenciákat takar. Kettős mércéjük a homályszerető bagolystílusra utal, melyben a felsőbbrendűség-tudat felhígítja a realitást szépen csomagolt tudatlanságával. Márpedig a nulla szorozva bármivel, az nulla. Érdemes elgondolkozni ezen.
Tagadás, politikai hazugság
Bár elvtársképzők világszerte találhatók, az EU-t irányító úriembereket egy józan menedzser – például a bevándorlásügy „kezelése” kapcsán – két perc alatt kitenné állásukból. Nem az önelégültségükért vagy szégyenérzetük hiánya miatt, ami az ő bajuk, hanem az EU-s jog átjátszásáért, a több száz millió európai polgár átveréséért. A hazugságokkal övezett kényszerbetelepítés, annak amerikai segédlettel (pl. a cseh elnök által élesen bírált Soros György és az általa fizetett „független” civil csapatok) való erőltetése, az európai vallástérkép átrajzolásának szándéka, az Európai Bizottság EU-kormánnyá alakításának („minden változik, kivéve mi, s akkor jobb lesz”) terve stb. részei a kontinentális színjátéknak. És amíg az elvtársak önigazoltságuk szédületébe kapaszkodnak, nem látják, hogy a látszatok szétviszik a szívüket és az agyukat, ők pedig – 1989 előtti elődeikhez hasonlóan – véleménydiktátorokká, globális bolondokká válnak. Észre sem veszik, amint a nagy ígéretek homályában perverz módon kihasználják őket, az embereket. Hogy sokszor pénzért, karrierért vagy erkölcsi relativizmusért cserébe odaadják lelküket.
A számla íródik. Aki ezt megérti, sokat nyer. De sajnos a buzgó „haladók” még a konferenciáknak nevezett mesemondóversenyeiket sem szégyellik „tudományos”-ként beállítani. Nem csoda, hogy az egykori sikeres vállalkozó Nigel Farage, a brit függetlenségi párt (UKIP) elnöke szerint az EU tagadásban, politikai hazugságban él. Az Egyesült Államokban pedig azt a demokrata Hillary Clintont promoválják az elnöki székbe, aki a republikánus Donald Trump ellenében az emberi jogokra hivatkozva kampányol az abortuszért. Sokat mond, hogy Clinton ebbéli álláspontját a Tervezett Szülői Szerep nevű civil szervezet előtt fejtette ki. A szervezet kapcsán Norvégia juthat eszünkbe, a Bodnariu család viszontagságai és a több tízezer, szüleitől elvett gyermek (részletek a Norvégia felett beborult az ég című cikkben, Krónika, 2016. február 12.) sorsa. Jó lenne, ha Clintonnénak volna bátorsága, és teremnyi újságíró társaságában megnézne pár videót, látva, amint kitépik a pici élő testeket az anyaméhből. Egy ilyen alkalom után megkérném, fejtse ki véleményét a kérdésben. Kitépni az élő testet... borzalom. Aki valaha is látta, mit jelent ez, nem felejti el. Ebbe csak a tömeggyilkos világvezér, a gyilkos Lucifer és annak elhitetett földi követői képesek emberi jogokat, „nagy terveket”, globális hazugságokat beleképzelni.
A szemüveg bája és vaksága
Ahol úgy vélik, a cél szentesíti az eszközt, jó tudni, hogy az érdekek társadalmának machiavellista illúziója egy szolgaképző bolondgyár. Ahol viszont van bátorság levenni a szemüveget és a tükörbe nézni, látható, amint a mások hibáin élősködők, a toleranciáról, szolidaritásról és szabadságról papolók céltudatos legyekként lógnak a légyfogón. Mert a büszkeség nagy úr ám, akkor is, ha alázatba csomagolják. Kiváló személyek élnek a globális vakláncolat vonzásában, egy rejtett ígéret bűvkörében, elkülönítve attól, ami valóban jó nekik. Embervarázs ez a javából. Csak aludjanak jól, holnap úgyis kinyitják előttük álmaik kapuját, ahol a vágóhíd tárul a szemük elé. A lelki Auschwitz és Gulág sokszorosát látják majd, ahol Lucifer tapsolása mellett levágják őket is. Ezt akarjuk? Mert akkor már nem lesz esély a változtatásra. Könyörgöm, megéri?!
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az önmaga dicsőítését másoktól elváró, három sátánista baráttal (Proudhon, Bakunin, Heine) rendelkező Marxnak sokan ma is őrzik a szobrát Nyugaton, és a nyugati trendet követő egyetemeken. Hiába lett ez a „maradi” kereszténység ellen „forradalmi terrorizmust” szorgalmazó szellemi prostituált a „Proletárok ébredjetek!” jelszavú tömegborzalom földi atyja. Korában is sok akadémikus éljenezte, sokan meg sajnos hallgattak. A kommunizmus végeredménye pedig százmillió halott. Kétszázmillió szem, melybe a pc-k ma sem mernének belenézni. Hatalmas tragédia. Szörnyű valóság, amelyre a 80-as évek amerikai elnöke, Ronald Reagan a „gonosz” szót használta, magára haragítva az amerikai pc-k relativizáló szalonbandáját.
Reagan elnökként az ateistából kereszténnyé vált C. S. Lewist idézte: „A legnagyobb gonoszságot nem mocskos bűnbarlangokban követik el, amiket Dickens szeretett leírni. Nem is koncentrációs- vagy munkatáborokban. Azokban a végeredményt látjuk. Hanem tiszta, szőnyeggel borított, meleg és kellemesen megvilágított hivatali szobákban fehérgalléros, manikűrözött és simára borotvált csendes emberek, akiknek nem kell felemelniük a hangjukat, találják ki, és adják parancsba azt.”
Majd a következőket mondta: „Állj ellen a büszkeség kísértésének – annak a kísértésnek, hogy magadat mindenek felett állónak gondold, és mindkét oldalt egyformán hibásnak nevezd, figyelmen kívül hagyd a történelem tényeit és egy gonosz birodalom agresszív törekvéseit, egyszerűen gigantikus félreértésnek nevezd a fegyverkezési versenyt, és ezzel kihúzd magad a jó és rossz, és jó és gonosz közti harcból.” Reagan figyelmeztetése rendkívül aktuális. Mert a jó és gonosz közti harc iránti felelősséget levetkőzve, a realitássá avanzsált tévedések mögül a pokol bontakozik ki.
A tragédiák után (1945, illetve 1989) az értelmiségi elitek mesterséges magyarázatokkal takargatták korabeli viselkedésüket, gyáva kukacokként menekítve bőrüket a kérdésben. Ez ma már evidencia, de a dolog lényege még sincs felvállalva. Értelmiségi körökben a világhíressé emelt Marx ma is nagy ázsiónak örvend, ami elszomorító. Korunk elvtársai elődeikhez hasonlóan úgy vélik, hogy amit ők jóindulatúan képviselnek (pl. rendszerszintű álkereszténység, a relativizmus véleménydiktatúrája), és számukra egzisztenciálisan megéri, a földi jövőjük számára kifizetődő, az „a társadalom érdeke”. Micsoda önáltatás! Ugyanúgy megalapozatlan, mint a kommunizmus. Ezért tudásukat kettős mércével kiegészítve védik imázsukat, hogy megőrizzék álmukat, miközben a precedenseket nem veszik figyelembe.
Annyira kell nekik a „jobb”, hogy inkább elvetik a jót. Nem tudják, hogy az általuk felkínált úton a társadalom szakadékba kerül. Süllyedés helyett azt mondják: „ez haladás”, önkéntelenül a felelőtlenség bizonyítványát állítva ki magukról. Még az időjárást és a gazdasági helyzetet sem tudják előre megmondani, nemhogy a történelmet. Fogalmuk sincs, merre lehet „haladni”, de mindentudókként lobogtatják a terminusokat, mintha övék lenne a spanyolviasz. Populistának bélyegzik az igaz népszeretetet, és hiú ábrándokkal töltik meg a köztereket, mert ez nekik kifizetődő. Mire jó ez? Kinek ér valamit, ha tükörbe nézés helyett „mások” negatív tulajdonságaira fókuszálva tereli el az emberek figyelmét arról, ami valóban történik?
A kérdés létfontosságú. Itt emberekről van szó, lelkekről, nem egy spekulációk közti párbeszédről. Rólunk, akiket a jövő-system manipulációk sorozatán keresztül igyekszik „megfelelő” cinkosokká avatni, barátokká a báránybőrbe bújtatott farkassal, elcsúsztatni a szellemi banánhéjakon. „Aki fogságba viszi mást, maga is fogságba megy.” (Jel 13,10a)
1938-ban Hitlert az év emberének választották Amerikában. Egy évre rá beindította a halálgépezetet. Lucifer ünnepelt. Az 1938-ban Hitlert dicsérő amerikai pc-k meg olyan előrelátóak voltak, mint mindig.
Az igaz ígéret
Jézus nem a homályból integet. Nem ígér szép éjszakát egy szépre festett hajnalképpel együtt. Bizonytalanságot sem kreál vagy háborút, hogy utána az emberek vevők legyenek egy igazságmímelő megoldásra. Ő nem változik. Most is jelen van, ígéretét pedig nem kíséri csalódás, nem áltat igazaknak tetsző hazugságokkal, mint a nevét is felhasználó Sátán, a világ fejedelme, aki igyekszik titkolni valódi önmagát. Amit kétezer éve tudunk, az történik ma. A próféciák beteljesednek. A szakadékba való együttmasírozás csak a borzalmas semmibe vezet. A világgá kürtölt, hamis jövőképbe fektetett bizalom pedig hatalmas csalódáshoz. Miért dugnánk el magunk elől a „ki vagy te”, „honnan jössz, hová mész” kérdéseket? Nem azért vannak, hogy ne vegyük őket figyelembe.
Egy értelmes ember nem a vesztesekhez csatlakozik, hanem győzelemre tör. Ezért nem a látványokra, szalonképes divatokra alapozza létkérdéseinek megválaszolását; ezek borzalomra vezethetnek. Erről szól a történelem, ennek a veszélye áll fenn napjainkban is. A valóság önmagáért beszél. És erről ma már nem lehet hallgatni. Százmilliók látják. Csak a fekete szemüveges véleménydiktátorok nem. Az elvarázsolt jóhiszemű elvtársak, akik elkövetik azt a hibát, hogy meddő fontosságtudatukban egymást mentegetik és dicsérik. Megéri? Ha felébredtünk, segítsünk nekik is, hátha felébrednek.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!