A rendezvény után Toró T. Tibor, az EMNP elnöke – ismerve, hogy bár sok vesződéssel, de végül is eredményesek voltunk a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó belső népszavazással, melyet a Székely Nemzeti Tanács 2007-ben és 2008-ban szervezett – megkért, kapcsolódjak be a párt államfőjelöltjét, Szilágyi Zsoltot támogató aláírások gyűjtésébe olyan semleges polgárként, aki egyik pártnak sem tagja.

A népszavazás során alapos tapasztalatot szereztünk ilyen jellegű események tervezésében és lebonyolításában. Ennek megfelelően szeptember elején lakossági fórumot is rendeztünk Csíksomlyón annak kapcsán, hogy két magyar jelölt is indul a novemberi romániai államfőválasztáson.

A 2008-ban befejezett autonómia-népszavazás eredményét Brüsszelben is bemutattuk, ahol Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament akkori elnöke azt mondta, hogy a kezdeményezést nagyon jó ötletnek tartja, amiről más nemzeti közösségek is példát vehetnének, s bár az őshonos nemzeti közösségek kollektív jogainak kodifikálása még várat magára, az ehhez hasonló referendum mindenképpen előrelépést jelent, mivel nem sérti az illető ország területi épségét.

Fontos, hogy a támogató aláírások megszerzését magával a gyűjtéssel kell kezdeni, mivel az embereket nem lehet úgy megszólítani, hogy ne tudnák, miről van szó. Előbb fórumokat kell szervezni, és azokon, valamint a sajtón keresztül kell a potenciális aláírókat olyan információkhoz juttatni, amelyek alapján meggyőződnek a támogató aláírás fontosságáról. Minden aláírás fontos, függetlenül attól, hogy Szilágyi Zsoltot vagy Kelemen Hunort támogatja.

Alapvetően hibás az a felfogás, hogy távol tartom magam a politikától, kiábrándultam, sőt megutáltam a politikát vagy a politikusokat, ráadásul ezt azzal is kifejezem, hogy nem írok alá semmit, nem megyek el szavazni, azt remélve, hogy ez a magatartás egyfajta tiltakozást fejez ki. A magyarság akkor követelheti jogait és igényeinek teljesítését, ha erőt tud felmutatni. Márpedig a 2012-ben rendezett parlamenti választáson az RMDSZ sajnos a vártnál sokkal kevesebb szavazatot kapott, mint az előző megmérettetéseken, vagyis sokkal kevesebb erőt tudott felmutatni.

Bár az RMDSZ által szerzett mintegy 370 ezer szavazatot Kelemen Hunor elnök sikerként jelentette be, ennek később megittuk a levét. Igazság szerint a parlamenti frakcióink azért nem fogytak sokat, mert a románok még alacsonyabb arányban szavaztak, mint mi. Ezt a többségi nemzet megengedheti magának. Azonban amikor kisebbségi sorsban a potenciális magyar szavazók mindössze 47 százaléka járul urnák elé, azt mutatja, hogy a szavazatok száma háromszor olyan gyorson csökkent, mint a demográfiai fogyás. Az ide-oda csapódó, következetlen politika vezetett ehhez a nagyon szomorú helyzethez, amelyért nem a szavazók hibásak.

2003-ban az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán megosztották a magyarságot. Ennek oka a hatalmi harc és az individualizmus volt. Hiába érveltünk többen, hogy ez történelmi hiba. Christoph Pann, a Dél-Tiroli Etnikai Csoportok Intézetének elnöke, európai szintű kisebbségszakértő szerint a magyarok akkor lesznek törekvéseiben eredményesek, ha megőrzik következetességüket, de csak akkor, ha lemondanak a rájuk jellemző elhíresült individualizmusról.

A történelmi Magyarországon a nemzeti kisebbségek elítélték a magyarokat („rosszak, kutya a magyar”), akikről viszont elismerték, hogy becsületesek és szavaállóak. Minket ezért tiszteltek a románok is, akik emberségesebbek, családszeretőbbek, de a történelem során többször ide-oda csapódtak, vállalásaikat, szerződéseiket pedig nem mindig tartották be.

Ma oda jutottunk, hogy a románok azt mondják: nem a magyarok hatottak pozitívan rájuk, hanem a Bukarestben uralkodó balkáni légkört sajátították el a magyarok, akik most már szintén ide-oda csapódnak. Márpedig az újjáéledő román nacionalizmust csak úgy tudjuk fékezni, ha erőt mutatunk fel. Ezért kell minden, a mostanihoz hasonló aláírásgyűjtésre és szavazásra pozitívan reagálni.

Nagyon fontos az egész romániai magyarság erejének a felmutatása, amelyet a két államfőjelöltünkre leadott szavazatok összegével tudunk lemérni. De fontos az is, hogy végre tisztázzuk az erőviszonyokat, azok esetleges módosulásának mértékét, melyet ugyancsak a két jelölt szavazatainak számával mérhetünk le. Bár ezt egyes RMDSZ-politikusok cáfolják, a két jelölt együtt egészen biztosan több szavazatot fog szerezni a novemberi államfőválasztáson, mintha csak az egyik indult volna.

Az előbbiekből következik, hogy minél több erdélyi magyar írja alá a támogatási íveket, majd november 2-án mindenki menjen el szavazni. De nem a novemberi voksolás a szakítópróba, hanem a jelenlegi aláírásgyűjtés: az a fontos, hogy Szilágyi Zsoltot is és Kelemen Hunort is támogassuk külön-külön 200 ezer támogató aláírással. Ennek kötelező módon sikerülni kell, ellenkező esetben a jó irányba mutató politikai talpra állásunk visszájára fordul, ami tragikus követkézményeket vonhat maga után.

Mindent meg kell tennünk, hogy hosszabb távon se jussunk az erdélyi szászok sorsára. Nehéz kereszt az emigráció. Ne vegyünk egy olyan keresztet a vállunkra, amely utódainkat boldogtalanná teszi, és még árt is a közösségünkek. Természetesen menjünk külföldre dolgozni, tanulni, de csak ideiglenesen, ne szakadjunk el népünktől, szülőföldünktől.

Második hazásságom nászútja Kóstelekre vezetett. Ott, a csángó magyaroktól tanultunk egy imát, amelyre őket Bonifác ferences barát tanította. „Urunk, Istenünk, arra kérünk téged, Ne ostorozd tovább áhítatos néped. Hogyha vész rohan rá, s te tőled kér segélyt, Hatalmas erőddel hárítsd el a veszélyt, Hogy így napról napra, ébredvén örömre, Nevedet dicsérje most és mindörökre. Ámen”.

Fodor Imre 
A szerző az Outward Bound Ifjúságért Társaság elnöke, Marosvásárhely volt polgármestere, az SZNT egykori vezetője