...de nagy lépést tettek ennek érdekében az Átlátszó Erdély újságírói. Mert azon túlmenően, hogy az RMDSZ zongorájával lejátszották A magyar kisebbségnek szánt összegek elherdálása című darabot, bemutatták az érdekvédelmi munkára hivatott politikusok kártékony módszereit, a közérdekű információk nyilvánosságra hozatalát övező ködösítést és a korrupt román közéletbe való beolvadás bizonyítékait.
2016. május 22., 12:202016. május 22., 12:20
Nem adják könnyen a bőrüket. A szövetségi elnök az üggyel kapcsolatosan az alábbiakat nyilatkozta: „A fizetésektől kezdve a gázszámláig minden adat elérhető, hozzáférhető, semmi nem titok. Egy éves könyvelést nem tudsz nyilvánosságra hozni, azt valahova leteszed, ott elérhető, oda lehet menni, meg lehet nézni.\"
Vagyis az, akit érdekel, menjen Bukarestbe, kérje ki az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának a mappáit, olvassa át és elemezze ki. Az RMDSZ nagy meglepetésére Sipos Zoltánék ezt megtették. Sőt néhány napja egy részletes adatigénylési kérelmet is megfogalmaztak, amely elől nehéz lesz az elnökségnek kitérnie. Lehet, hogy nem kapnak ezért Ezüstfenyő díjat, de legalább a jól elrejtett pénzügyi adatokat felfedik. Persze sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem kell ezért annyit levelezni, kérvényezni és utazni, de ez már azoknak a felelőssége, akik a „minden magyar számít\" szlogennel akarják a választásokat megnyerni.
A nyilvánosságra kerülő adatok birtokában joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy mennyire szabályos, mennyire arányos és mennyire méltányos ez a támogatási rendszer. Megfelelően költik-e el a nekünk szánt évi több tízmillió lejt? Ki és milyen elvek alapján dönti el, hogy mekkora értékűek legyenek a beruházások, kiket illetnek meg a juttatások, és nincs-e összeférhetetlenség a különféle pénzosztó bizottságok és a haszonélvező személyek, intézmények és csoportosulások között? Hogyan szabják meg a meghívásos alapon kiosztott – nem nyilvános – pályázati kereteket? Kik felelnek a vitatott döntésekért? Eddig kellett volna ezekre a kérdésekre válaszolniuk, a „vagyonkezelésükről\" tételesen beszámolniuk, és akkor nem lett volna szükség az Átlátszó Erdély munkájára, valamint az érintettek magyarázkodó nyilatkozataira.
Bár a mostani vád elsősorban az RMDSZ vezérkarát érinti, a közpénzek elköltése, valamint a politikusi munka során elvárható transzparencia hiánya az egész erdélyi közéletre, és ezen belül a magyar tisztségviselőkre is vonatkozik. Nem számíthatunk nagyobb átláthatóságra az önkormányzati és parlamenti képviselők esetében sem. Az elnökük példáját követve, bár megtehetnék, a pénzügyi és egyéb fontos adatokat ők is eldugják „valahová\", és nem teszik hozzáférhetővé. Jó kifogás sose rossz, „egy éves könyvelést nem lehet nyilvánosságra hozni\". Hova lett az önkormányzat pénze, miért jut egyeseknek több, másoknak kevesebb belőle, miért működésképtelen az egészségügy, miért nem támogatják a székelyföldi befektetéseket, miért csak a fizetésemelésnél és a szabadnapok megszavazásánál jeleskednek? Miért olyan sok a hiányzásuk, miért olyan gyatra a tevékenységük, és miért olyan fejlett a kiegyezési készségük? Többek között ezekről kellett volna a választókat tájékoztatniuk. De nem tették meg.
Amennyiben az Átlátszó Erdély, a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) és a többi civil szervezet nyomására az RMDSZ elnöksége javítana az arrogáns hozzáállásán, és nem állítana újabb bürokratikus akadályokat az egyébként nyilvános adatok útjába, ha elősegítenék az átláthatóság megteremtését, akkor joggal várhatnák el a polgármestereiktől, az önkormányzati és parlamenti képviselőiktől is a hasonló viselkedést. De addig, amíg ezeket „valahova leteszik\", és nem tárják a nyilvánosság elé a hétköznapi ember számára is közérthetően, nagy szükség lesz a civil szervezetek munkájára és a választások megújító hatására.
Ferencz Zsombor, Marosvásárhely
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!