Az öt amerikai államban tartott keddi előválasztásokon mindenütt csúfosan leszerepelt republikánus elnökjelölt-aspiráns, Ted Cruz a sajtót tette felelőssé a saját vereségéért és vetélytársa, Donald Trump sikeréért. Azt sugallta, hogy a sajtó csinált Trumpból „valakit".
2016. május 01., 17:212016. május 01., 17:21
Az Egyesült Államokban meglehetősen szokatlan, hogy a politikusok a sajtót okolják saját kudarcaikért. Ez annál is inkább így van, mert – az MTI washingtoni tudósítójának jelentése szerint – az amerikai politikusok jól „kezelik” a sajtót, azaz elsajátították a média és ezáltal a közvélemény manipulálásának trükkjeit.
Ez alól Donald Trump, a milliárdos ingatlanfejlesztő sem kivétel. Ám elemzők szerint nagyon valószínű, hogy nem a média manipulálja Trumpot, hanem Trump a médiát. Ahogyan a tekintélyes, Politico című lap fogalmaz: Trump hipnotizálja a médiát. Az amerikai sajtó elsöprő többsége „eltrumposodott”: a hírek hajhászásában, nem egyszer torzítva magát a politikát is, jószerével csakis Trumppal foglalkozik. Nehéz ma úgy bekapcsolni rádiót, televíziót, fellapozni újságot, felkeresni internetes portált, hogy ott ne éppen a milliárdos elnökjelölt-aspiránssal foglalkoznának. Az elmúlt hónapokban még az is előfordult, hogy Hillary Clinton egyik győzelmi beszédére fittyet hányva inkább Trump provokációjának szenteltek figyelmet és időt a fősodratú híradók.
Az Economist című brit hetilap felmérése szerint 2015 tavasza – amikor Trump bejelentette indulását az elnökjelöltségért – és 2016 februárja között a három legfőbb amerikai televíziós csatorna (ABC, NBC, CBS) esti híradója több mint négyszáz percet szentelt Trumpnak. Miközben két republikánus riválisának együttesen is kevesebb mint száz perc jutott, illetve Hillary Clinton és Bernie Sanders, a demokraták két elnökjelölt-aspiránsa is együttesen fele annyit szerepelt a híradókban, mint a New York-i üzletember. „Trump hipnotizálja a médiát” – írja a Politico hírportál. „Trump hipnotizálja a Republikánus Pártot” – értékelte a The Week magazin. „Trump politikai tömeghipnotizőr” – állítja a Forbes magazin.
Donald Trumpot sokan hasonlítják Saul Alinskyhoz. Alinsky amerikai radikális közösségi szervező volt, akinek Radikálisok kiskátéja és Fenn és lenn című műveit sokan sorvezetőnek tartják a politikai kampányokhoz. S akinek elve és tanácsa: támadni kell, folyamatosan, minden irányból, esélyt sem adva az ellenfélnek arra, hogy talpra álljon, és újragondolja a stratégiáját. Az amerikai média csípősen bírálja és támadja Donald Trumpot. Aki egyrészt látszólag áldozata a sajtónak, másrészt – szintén látszólag – éppen a sajtónak köszönheti sikereit az elnökjelöltségért folyó küzdelemben. Pedig valójában ő irányítja és manipulálja a sajtót.
Provokációi és gesztikulálása nemcsak szókimondás és temperamentum, hanem jól kalkulált stratégia: elvonni a sajtó és a közvélemény figyelmét a lényegesebb dolgokról és főként a vetélytársakról. Márciusban például a Michiganben és Mississippiben tartott előválasztások győztes éjszakáján olyan sajtóértekezletet tartott, amelyen szórakoztató – az amerikai lapok szerint bohóckodó – stílusával arra késztette a híradók munkatársait, hogy az ő sajtótájékoztatójának adjanak a tervezettnél jóval több teret, s Hillary Clinton győzelmi beszédét majd később, felvételről adják közre.
Larry Sabato, a Virginiai Egyetem politológusa szerint a médiának meg kell törnie ezt a bűbájt, de előtte meg kell értenie a trumpi ördöngösséget. Trump „trükkjének” lényege az elterelés: mond valami ragyogót és provokatívat, majd a sajtómunkások rohannak kideríteni, feltárni, elemezni és kommentálni azt. Két-három nap eltelik ezzel, miközben Trump visszavonul, majd újabb, hasonlóképpen ragyogó és felháborító dologgal áll elő, amelyre hasonlóképpen reagálnak az újságírók. A témát és a módot mindig Trump választja meg, nem is rosszul, így sikerül napokig címoldalon és híradók élén szerepelnie. Akkor és úgy és abban a témában, amikor és ahogyan ő akarja.
Michigani győzelme után például – idézi fel a Politico az esetet – Trump úgy jelent meg a sajtótájékoztatón, hogy vitt magával egy Trump-magazint, egy üveg Trump-vizet és egy tányér Trump-sztéket. Csupa olyan terméket, amelyet vállalatainak egyike forgalmaz. Nem egyszerű termékbemutató volt ez, hanem sajátos válasz Mitt Romney republikánus politikus pár nappal korábbi beszédére, amelyben Romney Trump üzleti kudarcairól beszélt, azt sugallva, hogy ilyen kudarcok várhatnak az esetleges Trump-elnökségre is. Trump médiamanipulációja nemegyszer úgy tűnhet, mint álláspontjának „egyszerű” megváltozása. Mond valamit, aztán visszaszívja. Ám ez túl gyakran történik meg ahhoz, hogy spontán véleményváltozás legyen.
Az amerikai sajtóban gyakran idézik fel, amikor Trump David Duke-ról, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető fajgyűlölőről nyilatkozott. Először azt állította a CNN hírtelevízióban, hogy nem ismeri a hírhedt fajgyűlölőt, később azt mondta, hogy hallott róla, de nem tudja, miről is van szó, pár nap elteltével – miután már szinte egész Amerika erről beszélt – elítélte David Duke-ot. A téma feszegetésével napokig a híradások élén szerepelt, s talán még jó néhány rasszista szavazó is elgondolkodott azon, nem lenne-e érdemes Trumpra voksolnia.
„A média nem felelős a Trump-jelenségért, de azért igen, hogy nem ismeri fel, ha manipulálják, vagy ha fel is ismeri, a hírek közötti kereskedelmi reklámokért sok mindenre hajlandó a tartalom rovására” – állapította meg Stephen Cushion, a cardiffi (Wales) egyetem médiatanszékének igazgatója, aki európai szemmel vizsgálta az amerikai médiát, s benne Donald Trumpot.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!