Európa – az elmúlt két évszázadban páratlan életszínvonal-növekedéshez vezető ipari forradalom színtere – hosszú ideje stagnál. Az eurózóna válsága immár hatodik évében jár, és úgy tűnik, hogy az elkövetkező években sem várható érdemi változás – írja a közismert Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz Az euró: hogyan fenyegeti Európa jövőjét a közös valuta című legújabb könyvében.
2017. január 29., 13:292017. január 29., 13:29
Az eurózóna országaiban az inflációval kiigazított, egy főre jutó GDP 2015-ben alig volt magasabb, mint a 2008-as válságot megelőzően, számos ország pedig még mindig depresszióban van. Ugyanakkor, akárcsak hat éve, még mindig 10 százalékot meghaladó az álláskeresők száma a munkaképes lakosság arányához viszonyítva, a fiatalok körében pedig átlagosan ötből egy ifjú munkanélküli.
Stiglitz szerint bár számos tényező szerepet játszott Európa nehézségeinek kialakulásában, valamennyi közül a közös európai valuta létrehozása volt a legnagyobb hiba. Pontosabban egy olyan eurózóna felépítése, amelynek hátterében nem hoztak létre olyan intézményeket és szabályokat, amelyek hatékonyan tudnák működtetni a közös valutát. Hibás elképzelés szerinte, hogy a jegybank szerepét is betöltő Európai Központi Banknak csupán az inflációra kell figyelnie. Azt hinni, hogy elegendő kézben tartani az inflációt, és akkor a gazdaság majd magától növekedik, nem más, mint illúzió – írja Stiglitz.
A közgazdász úgy véli, bár az euró támogatói gyakran élnek azzal az érvvel, hogy a közös európai pénznem sokkal több egyszerű gazdasági projektnél, vagyis sokkal inkább a politikai integráció fokozását célozta annak idején, az euró ennek ellenére sem a remélt gazdasági fellendülést, sem a politikai integráció növekedését nem eredményezte, ráadásul több tagországot az államcsőd közelébe sodort. Ahelyett, hogy a béke és a harmónia egyik alappillérévé vált volna, inkább a régi sztereotípiák felerősödését, az országok egymásra mutogatását eredményezte. A negatív gazdasági és szociális tényezőknek egyre több súlyos politikai szintű következménye is körvonalazódik. Ezek közül kiemelendő a radikális bal- és jobboldali politikai alakulatok megerősödése, de ugyanilyen következmény az is, hogy Nagy-Britannia júniusban az Európai Unióból való kilépés mellett döntött, annak ellenére, hogy a szakértők súlyos gazdasági hatásokra figyelmeztettek.
Az euróövezet már a születésekor hibás elképzelés volt Stiglitz szerint. „Egyetlen valutát megannyi gazdaságilag különböző fejlettségű, a termelékenység és versenyképesség terén lényegesen különböző szinten mozgó ország esetében nehéz működésre bírni” – írja a Nobel-díjas közgazdász. A 2008-as válság nyomán kiderült, hogy a közös monetáris politika, de a teljesen eltérő fiskális politika egyes tagállamoknak előnyös, míg másokat mélybe ránt. Az is egyértelmű, hogy a valutaunióhoz való csatlakozástól nem csökken az ország államadósságának a finanszírozási költsége. Így például Görögország, Olaszország, Spanyolország vagy Portugália helyzetén sokat javítana, ha le tudnák értékelni valutájukat, de ez az eurózóna tagjaként nem lehetséges.
Az eurózónát igen gyakran egy rossz házassághoz hasonlítják, a helyzetet viszont némiképp bonyolítja, hogy itt kettő helyett 19 partner (ennyi tagállam van az eurozónában) kapcsolatát kellene megmenteni. Stiglitz szerint ugyanakkor több kérdés is felmerül ebben az esetben, például hogy érdemes-e megmenteni ezt a házasságot. Nem fizetünk-e túl nagy árat a működése miatt, vagy nem kerülne-e túl sokba egy esetleges válás. Tartsuk szem előtt, hogy az euró nem cél, hanem csupán az eszköz, amit ha jól használunk, fokozni fogja a jólétet. Ha nem, akkor viszont alacsonyabb életszínvonalat eredményez Európa polgárai számára – állapítja meg a Nobel-díjas amerikai közgazdász.
dr. Gulyás József
A szerző nagyváradi jogtanácsos
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!