Krónika Online
2017. február 28., kedd; Ma Elemér napja van
Rss Facebook oldal Twitter oldal

Az amerikai (ön)ámítás és Hillary Clinton súlyos imázsproblémái

Krónika | 2016.11.13. [13:40]

Donald Trump republikánus amerikai elnökjelölt meglepetésszerű választási győzelme örökre a politikai elit fejébe véste, hogy minden, amit eddig gondolt a választási és a kampánygépezet működéséről, csalás és (ön)ámítás volt – írta honlapján a CNN szerdán megjelent kommentárjában.

clintonek_b

Az amerikai televíziós hírcsatorna úgy véli, a biztos befutónak számító demokrata jelölt, Hillary Clinton veresége után a kampány működéséről, az amerikai népességváltozásról és a jelöltek kölcsönhatásáról szerzett eddigi tudás elavulttá vált. Öt fontos tanulság biztosan leszűrhető a választásokból a CNN szerint. Az első, hogy a közvélemény-kutatások tévedtek, ahogy a hagyományos politikai előrejelző modellek és a harcedzett kampánymenedzserek is. Trump győzelme az amerikai politika történetének egyik leghihetetlenebb lapja, és valószínűleg az is marad. A szavazók úgy adtak a republikánusok kezébe minden hatalmat, hogy közben arra senki sem számított.

Mégis létezik a Trump-féle hátország. A republikánus jelöltet a fehér munkásosztály emelte az elnöki székbe, miközben megremegett a demokraták úgynevezett „kék fala”, amely a hagyományosan demokrata szavazóbázisnak számító Pennsylvania, Michigan és Wisconsin szövetségi államokat jelöli. A demokraták a megszokott módon elsöprő sikert arattak a városokban, de a vidéki Amerika szemében Clinton sokkal kevésbé volt meggyőző jelölt, mint a leköszönő elnök, Barack Obama 2008-ban vagy 2012-ben. A vidéki fehér szavazók körében egyértelműen Trump volt a favorit. Néhány eldugott helyet csak a Trump-kampány fedezett fel, ezek a felmérések elől rejtve maradtak. Máshol a demokrata választópolgárok lelkesedése és részvétele hibádzott.

A Clinton-féle szavazóbázis délibábnak bizonyult. Legalábbis a spanyol ajkú szavazók és a felsőfokú végzettségű nők nem tudták hatékonyan ellensúlyozni azt a fölényes többséget, amelyet Trumpnak sikerült biztosítania. Clintonnak az afroamerikai közösséget sem sikerült olyan szinten mozgósítania, mint Obamának. Emellett eltűntek a „kék kutyák”, azaz a konzervatív demokraták, és a párt arculata erősen baloldali, illetve városi jelleget öltött. A Bill Clinton korábbi elnököt támogató munkásosztálybeli szavazók pedig nem sorakoztak fel felesége mögött.

Clinton kampánystábja vérprofi munkát végzett az ingadozó államokban a kulcsfontosságú szavazócsoportok beazonosítása és megcélzása terén, és a költekezése is messze túlszárnyalta Trumpét, ráadásul több erőforrással, sokkal korábban reagált a kihívásokra, mint republikánus társa. Mindez mit sem számított, és hiába nyert Clinton Nevadában, illetve szerezte meg sikeresen a floridai spanyol ajkúak elsöprő támogatását, a választás kimenetelének megváltoztatásához ez nem volt elég. Szinte mindenki azt hitte, hogy Trump a republikánus párt szégyenfoltja lesz, és összezúzza majd a szenátus megtartására vonatkozó álmait. Eközben éppen ellenkezőleg: egyes szövetségi államokban éppen az ő arca jelentette a szükséges hátszelet a republikánusoknak. „A demokraták lejátszott meccsnek tartották a választást, miután kiderült, hogy Trump lesz a republikánusok jelöltje” – mutatott rá Ward Baker, a Nemzeti Republikánus Szenátusi Bizottság vezetője. Végül azonban „sem üzenetük, sem stratégiájuk, sem képességük nem maradt arra, hogy beleszóljanak a helyi ügyekbe”.

Az AFP francia hírügynökség úgy látja, Hillary Clinton történelmi esélyt szalasztott el, az esélyt, hogy ő legyen az Egyesült Államok első női elnöke. Nemcsak Trump agresszív kampányán, hanem a korábbi külügyminiszter, szenátor és first lady saját mulasztásain, hiányosságain is múlt, hogy ebből semmi sem lett. Clinton pengeéles intellektussal rendelkezik, szertágazó szakmai tudással és hatalmas tapasztalattal, ám számos szavazó az uralkodó „rendszer” megtestesítőjét látta benne, a hideg és elvtelen politikust, aki összejátszik a pénzügyi világgal és piszkos eszközökkel építi karrierjét.

Ezt a negatív képet a választási kampányát súlyosan megterhelő e-mailes ügy felerősítette. Azt, hogy Clinton külügyminiszterként szabályellenesen privát szerverét használta hivatali érintkezésre, republikánus ellenlábasa „bűnös üzelmek” eltussolására utaló jelzésként értékelte. Clinton a választási harcban az egyszerű polgárok ügyvédjének állította be magát, ám ezzel a lépésével még saját pártján belül sem tudott mindenkit meggyőzni. Egészen az utolsó pillanatig nem volt képes valódi lelkesedést kiváltani az előválasztás során Clintonnal szemben alulmaradt Bernie Sanders vermonti szenátor számos hívének körében. A baloldali szenátor is hosszú ideig az establishment és a Wall Street barátjaként állította be Clintont.

Clinton imázsproblémái annyira súlyosak voltak, hogy Trump botrányaiból, a szexuális sikerekkel való hencegés keltette botrányokból sem tudott döntő hasznot húzni. Akkor is háttérbe szorult, amikor a nők méltóságának és jogainak szószólójaként mutatta be magát, utalva arra a kilátásra, hogy történelmi áttörést jelentene, ha először foglalná el nő az ország elnökének székét. A női választóktól sokszor lehetett hallani, hogy itt van már az ideje egy női elnöknek, de nem kimondottan Clintonnak kell hívni az illetőt.

Komment




Hozzászólás száma:
Név:
Biztonsági kód
Elfogadom a mércét