A három napja jegyzett beszélgetésből kiderül, hogy az első gyengébb eredmények hatására – a klubhoz közelállók által – 2012-ben szárnyra keltett spekulációk csak még inkább megerősítették a tulajdonos azon meggyőződését, hogy már 2008-ban ki kellett volna szállnia a labdarúgóvilágból, legnagyobb hibájának pedig a stadionépítést tartja.

„Azt mondták, hogy a kluból a TV-csatornákhoz viszem át a pénzt, holott erre konkrét adatok cáfolnak rá. Amúgy a televízió jobb ötlet volt, mint befektetni a futballklubba. A tévét el tudtam adni, a klubot viszont még ingyen sem veszik majd át” – idézte fel. Romániában nem életképes befektetés a labdarúgás – véli Pászkány, aki szerint előbb-utóbb mindegyik magánklub pénz nélkül marad.

„Egy labdarúgóklub veszteséges befektetés. Az egyedüli kérdés, hogy mekkora ez a veszteség. A romániai futballból csak akkor lehet profitot kihozni, ha majdnem minden szezonban bejutsz a Bajnokok Ligája főtáblájára. Senki sem tud a végtelenségig pénzt pumpálni egy olyan tevékenységbe, amely nem hozza azt vissza” – mutatott rá Pászkány.

Az üzletember szerint előbb-utóbb akkor is elfogyott volna a pénz a CFR-nél, ha 2012-ben áttértek volna a Dinamo által alkalmazott stratégiára. Először rossz viccnek hitte a 11 millió eurós adóhátralékról szóló sajtóhíreket, csakhogy három nap múlva megkapta a fizetési felszólítást.

„Egy normális államban ilyesmi nem történhetne meg” – vallja Pászkány az egyik napról a másikra, visszamenőleg újraszámolt állami követelésről, emlékeztetve arra, hogy a Liga 1-es versenyengedély megszerzéséhez minden évben igazolniuk kellett, hogy nincs tartozásuk. A pénzügyi hatóság illetékese állítólag nem is vette figyelembe a sporttörvényt az újraszámláláskor. „Várhatóan a klub megnyeri majd a pert. A probléma viszont, hogy addig a számlák zárolva vannak” – mutatott rá.

Bevallása szerint a szabályok öntörvényes interpretációja és a sajtóban napvilágot látott hírek bátortalanították el a potenciális befektetőket a CFR megvásárlásától. Addig három komoly ajánlata is volt: az egyik az olasz Barit megvásároló társulástól, a másik pedig egy dél-amerikai ügyvédi irodától, amely több futballista európai átigazolását intézte, a harmadik pedig egy egyesült arab emirátusokbeli futballklub-tulajdonos. „Sajnos ez már mind a múlté” – közölte Pászkány.

Elismerte, hogy számtalan balul elsült leigazolás is megterhelte a CFR költségvetését. Amikor portugál ügynökökre hagyatkoztak, átverték őket. „Így került hozzánk Frangipane, Amoreirinha egymillió euróért és sokan mások.

Következett a megaveszteséggel járó Fabbiani, Hirschfeld, Dorsin, Sandberg, Yssouf Kone, Ogbonna. Egytől egyig ingyen távoztak, miközben szerződtetésük 15-17 millió eurónkba került. A hidegzuhanyt Mandorlini jelentette, szakmai stábjával nagyon nagy kiadást okozott” – sorolta a befektető, aki szerint kizárólag Răzvan Zamfir érkezésével normalizálódott a helyzet, mi több, már a nyereség felé kacsintgattak az átigazolások terén.

Rámutatott, hogy Gadola István és az Energobit vállalat sokat segített az elmúlt években, a folytatás azonban bizonytalan. Valószínűnek tartja, hogy az elkövetkező 5-7 évben a CFR nem fog Európában pályára lépni, mi több, akár még a hazai élvonalból is kieshet. „Meghalni viszont nem fog” – szögezte le.

Problémának tartja ugyanakkor, hogy az erdélyi szurkolókban nincs kellő szolidaritás, de az is igazságtalan szerinte, hogy a Liga 1 mezőnyének kétharmadát közpénzekből tartják életben, miközben a magánbefektetőket hátrányos megkülönböztetés éri.

„A CFR által nyert összes trófea a romániai labdarúgás elmúlt 25 éve legnagyobb befektetésének eredménye. Nyilván voltak anyagi veszteségek, de nem bánom. Jó volt, szép volt, megható volt” – közölte Pászkány Árpád, aki nem vár elismerést befektetéséért – a CFR által szerzett örömök miatt „megérte az áldozat”.