– Felénél tart a 2016/17-es labdarúgóidény, ám már most értékelni lehet az eddig elért eredményeket, illetve az infrastrukturális beruházások terén elért megvalósításokat is.

– Nagyon jó, hogy a kérdést szétválasztotta, hiszen a 2016/17-es idénytől az FK Csíkszereda két intézményért felel: az akadémiáért és a Márton Áron Tehetséggondozó Központért, ami szintén száz százalékban a mi gyámságunk alatt áll. Számomra az a legörvendetesebb, hogy a tavasszal még ellenérzésekkel fogadott magyar edzői küldöttség félévnyi itt-tartózkodás után teljes sikerrel járt. Hála istennek, a csíkszeredai edzők felvették a ritmust, kialakult egy egészséges konkurencia, ami jó szakmai eredményeket hozott.

A leglátványosabb eredmény a felnőtt csapaton látszott, amely jelenleg három ponttal vezeti a Liga 3-as csoportját. Egyébként csak a mi csapatunkban vannak székelyföldi játékosok, ami számomra, erdélyi embernek szomorúság, mert sokkal büszkébb lennék, ha nemcsak egy ilyen csapat lenne Erdélyben. Itt és most feltétlenül ki kell emelni Ilyés Róbertet, mert ez az első szezon, amikor azt mondhatjuk, hogy teljes mértékben hazaérkezett, minden energiáját abba fekteti, hogy jó eredményt érjen el, és látni kell, hogy Csíkszereda ilyen jól még soha nem teljesített labdarúgásban.

– Az esztendő legnagyobb infrastrukturális beruházása a Márton Áron Tehetséggondozó Központ. Talán nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, hogy ez volt Csíkszereda idei legnagyobb megvalósítása.

– Ehhez képest a város nem nagyon tolakszik, hogy elfoglalja a helyét, amikor a feladatok elvállalásáról van szó. Felkérést kaptam Csíkszereda polgármesterétől, segítsek be abba, hogy ismét legyen a Márton Áron Főgimnáziumnak bentlakása. Vállaltam, hogy megteszem, ami tőlem telik. Időközben kiderült, hogy a főgimnázium nem igazán tudná működtetni, az önkormányzatnak pedig nagyon sok törvényes és anyagi kuszaságon kellene átvergődnie magát, a tanfelügyelőségről pedig nincs mit beszélni, mert nyilvánvaló, hogy a tanügyminisztérium fontossági listáján az a kérdés, hogy a székelyföldi gyerekeknek van-e jó bentlakása, nos az az utolsó helyen szerepel.

Ilyen helyzetben nagyon nehéz döntést kellett meghoznunk: a tehetséges vidéki gyerekeknek lehetőséget nyújtunk, hogy ha jó eredménnyel jutottak be a város középiskoláiba, akkor nekik megteremtjük a három-négy csillagos lakhatási és étkeztetési körülményeket. Sőt magántanárokat veszünk fel, hogy megpróbáljuk kinevelni azt az elitet, ami huszonöt éve díszvacsorákon nevelődik, de ezen túl sok nem történt. Tehát nem vártuk meg, hogy ezt a politikusok csinálják meg. Ebben a kérdésben a polgármesterrel és a katolikus egyházzal teljes mértékben egyetértettünk. Fél év után majd mérleget is tudunk vonni, addig minden csak dicsekvésnek minősülne.

– Válasza első mondatában volt némi kétely. Részletezné ezt?

– Nem tartom helyesnek, hogy az Erdélyben egyedüliként meritokratikus – teljesítmény szerinti – alapon működő tehetséggondozót egyedül az FK Csíkszereda működtesse; szerencsére nagyon magas rangú magyarországi személyek garantálták az anyagi fedezetet a működtetésre. Hangsúlyozom tehát, hogy nincsenek anyagi gondjaink, de még így is azt tartanám helyesnek és egészségesnek, ha egy ilyen típusú intézményt a helyi közösség működtetne, gondolok a helyi önkormányzatokra, közbirtokosságokra, amelyek a boldog békeidőkben még ezzel is foglalkoztak. Az volna a helyes, ha legkésőbb 2017 nyarától a tehetséggondozó központot legalább fele-fele arányban a helyi közösség finanszírozná, hiszen a jövő székelyföldi elitjét próbáljuk kinevelni.

– Látható, hogy a beruházások terén még nincs befejezve a fejlesztés. Milyen jövőbeli tervek vannak?

– Felcsúti barátainkkal egyeztettem nemrég a beruházási tervekről, és örömmel tapasztaltam, hogy az elképzeléseink megegyeznek. Az FK Baróton épít egy műfüves, éjszakai világítással ellátott, kisebb méretű pályát. Csíkszeredában rendezzük a kollégium előtti területet, ahová parkot képzeltünk el, ezt tavasszal el is készítjük. A focipálya másik oldalára szeretnénk építeni egy újabb létesítményt, ami egyrészt lelátó lenne legalább ezer fő részére – mivel azzal számolunk, hogy feljutunk a másodosztályba –, továbbá edzők és néhány játékos számára szolgálati lakások, a felnőtt csapatnak pedig kiszolgálóhelyiségek kapnának benne helyet. A tervezésre megkaptuk a pénzt, az viszont még nem biztos, hogy már jövőre neki is látunk az építkezésnek.

– Az az építkezés azt is jelentheti, hogy a focipálya köré nem készül futófelület a város lakói számára?

– Ez egy sokismeretlenes egyenlet: szögezzük le, hogy a város lakóinak joguk van szaladni, a városvezetésnek pedig kötelessége ehhez felületet biztosítani valahol. Ebben vita nincs. Viszont az FK Csíkszeredának mint magánegyesületnek nincsenek ilyen irányú kötelezettségei. És amikor egy olyan kollégiumot működtetsz, ami 200 gyerek számára biztosít lakhatást, ott túl nagy a felelősség ahhoz, hogy a környéken mindenki ott és akkor járkáljon, ahol és amikor akar. Mi az önkormányzatnak többször sugalltuk, hogy erre a futófelületes kérdésre találjunk valamilyen közös megoldást. Addig viszont a Gyermek sétányon egy futófelület ki van jelölve. További beruházásaink: átvesszük az Ilyés-sátort, melléje egy újabb műfüves kispályát tervezünk, amit befednénk; továbbá még egy egyéni képzési központ építése is tervben van. Ezekre azért van szükség, mert nagyon sok gyereket tanítunk, viszont nagyon kevés az oktatófelületünk.

– Térjünk rá az utánpótláscsapatokra. Teljesülhetnek az idény elején megfogalmazott célok, elvárások?

– Azt tudtuk, hogy a 17 éven aluli országos elit bajnokságban nem lesz könnyű dolgunk, ám azt is, hogy nem vagyunk rosszak – a mostani negyedik helyünk rendben is van. A mi célunk egyébként az, hogy ott legyünk Románia első tíz utánpótlás-nevelő egyesülete között, az eredmények ezt is mutatják. Előre még léphetünk, hátrafelé viszont nem szabad.

A 19 éven aluli csapatunk esetében óriási a csalódottságom: igaz ugyan, hogy harmadikok a bajnokságban, ám tőlük sokkal többet vártam. Tudjuk, hogy vezetőedzőjük, Burus Csaba súlyos beteg volt, szegény szinte-szinte a pályán hunyt el. Mondhatni, hogy energiáját a csíki labdarúgás emésztette fel. Épp ezért azt vártam, hogy amikor egy ilyen kvalitású szakember súlyos beteg, a csapat az edzőjéért úgy hajt, hogy felszántja a pályát, de sajnos nem ez történt. Ennél a csapatnál télen keretfrissítésre lesz szükség.

Kellemes meglepetés volt a 17 éven aluli országos bajnokságban szereplő csapatunk, amelyben egy-két évvel kisebb játékosok szerepelnek. Már most látom, hogy hamarosan jó hírekről tudunk e csapat esetében beszámolni. Gyerekszinten jól állunk, itt viszont nem is az eredmények számítanak. Itt a szülőknek meg kell érteniük, hogy az eredmény másodlagos, itt a gyerekek egyéni képességeit kell felszínre hozni, illetve a taktikai elemeket elsajátítani.

– Mire a legbüszkébb 2016-ra tekintve?

– Erről az évről beszélve több mindenre lehetnék büszke – például a Márton Áron Tehetséggondozó Központ felavatására vagy az elit csapatunk teljesítményére –, gondolataimat mégis szomorúság köti le, hiszen nemrég temettük el Burus Csabát, aki nélkül most sehol sem lennénk. Ne feledjük el, hogy ha ő ezelőtt tizenvalahány évvel nem kezdte volna el vagy csak egy fél évre feladta volna az utánpótlás-nevelést, akkor nem lenne csíkszeredai foci, nem lenne FK Csíkszereda, nem lenne akadémia, nem lenne semmi.