A gazdag, színes kiállítás Róth Miksa (1865–1944) munkásságát mutatja be, a tárlatlátogató azonban nem csupán a látvánnyal gazdagodik, hanem megtekinthet egy kétszer 50 perces filmet is, amely a neves üvegfestő életművét, a számos városban látható alkotásait mutatja be, szakszerű magyarázattal kiegészítve.

A marosvásárhelyieknek külön élményt jelenthet megtekinteni a város jellegzetes szecessziós épületeit díszítő festett üvegablakok rajzait, a véglegesített terveket, vázlatokat, amelyek még érthetőbbé és emberközelibbé teszik a Kultúrpalotát, annak sajátos ablakait vagy a Bernády építtette városházát, amelyeken olyan részleteket is felfedezhet a látogató, amelyekre eddig nem figyelt. Marosvásárhely a világ egyik leggazdagabb városa az üvegfestészet szempontjából, és szorosan kötődik Róth Miksa nevéhez, hiszen valamennyi festett üvegnek ő volt a kivitelezője. A legszebbek a Kultúrpalotában és a városházán láthatók, de Róth Miksa műhelyében készültek az egykori Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskola (mai Petru Maior Egyetem) és az egykori Csiszár-villa (ma Közegészségügyi Igazgatóság) épületét díszítő festett üvegablakok is.

Róth Miksa a 19. és a 20. század fordulóján megújuló üvegablak- és mozaikművészet legismertebb és legtermékenyebb magyar műhelyének alapítója és vezetője volt. A mesterséget apja, Roth Zsigmond műhelyében kezdte tanulni, de Angliában, Franciaországban, Németországban is tanulmányozta a középkori üvegfestményeket. Az 1885-ben alapított saját műhelye a kiegyezés (1867) utáni nagy építkezéseknek köszönhetően számos megrendelést kapott. Gazdasági és közigazgatási funkciót betöltő épületek, templomok, zsinagógák, kiállítási termek, fürdők, kávéházak, magánházak és bérpaloták üvegdíszei készültek műhelyében.

Az 1890-es évek végétől az Osztrák–Magyar Monarchiában elsőként és egyéni módon alkalmazta az amerikai Louis Comfort Tiffany által felfedezett új üvegfajtát, és meghonosította a mozaikkészítést is az országban. Kiemelkedő munkái közé tartozik többek közt az Országház, a királyi palota Szent Jobb-kápolnája, a budapesti zeneakadémia, az egykori Gresham biztosító székháza, a lipótmezei kápolna vagy a marosvásárhelyi Kultúrpalota festett ablakai és díszei. A kor legjelentősebb építészeivel és festőivel dolgozott együtt. Külföldi megrendeléseket is teljesített: műhelyében készült például a mexikói Nemzeti Színház Maróti Géza tervezte üvegmennyezete (1910). A sikerekben, elismerésekben gazdag életpálya a második világháború kitörésével tragikus fordulatot vett: az 1939-es zsidótörvény megjelenése után bezárta műhelyét. 1944-ben otthonában halt meg.