Az irodalmi esten Gittai legújabb verseit összegyűjtő, Létesszencia című kötetét mutatták be. Életünk lényegéhez tartozik az is, hogy test és lélek nagyon gyakran nem tudja egymást az életritmusban követni: az esendőbb, sérülékenyebb test le-lemarad a betegségekkel teli éveknek fittyet hányó, örökifjú lélek mögött.

Gittai alkotó szellemét, Váradhoz annyira kötődő lelkét versei „képviselték\" az eseményen, illetve élettársa, Köpe Éva személyesen is megjelenítette a kötetbemutatóra szép számban összegyűlt barátoknak, ismerősöknek.

Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője beszélt a lap és a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában, a Bihar Megyei Tanács támogatásával megjelent verseskönyv szerkesztésének buktatóiról, arról, hogy a szerző távollétében magára maradt a versek tematikai ciklusba rendezésével.

Mint mondta, azon töprengett, vajon ezt a rendezgetést elfogadja-e majd a költő, de kitért ismeretségük kezdetére is, amikor verselő serdülőként Gittainak mutatta meg először a munkáit. A beszámolót négyes csokorba kötött versek felolvasásával Szabó Eduárd színművész tette színesebbé, majd a szellemi együttlétet erősítendő a régi barátok és munkatársak elevenítettek fel különböző, Gittaival, a költővel és folyóiratszerkesztővel kapcsolatos emlékeket.

A komoly szerkesztőségi munkamozzanatok mellett nem hiányozhattak a lapzárták utáni bohém társaság lazítási gyakorlatainak a sztorijai sem, olyan kerek egésszé formálva a spontán emlékezés ötletét, mintha hosszas rendezői utasítások nyomán rögzültek volna a gondolatok. A hangulat tökéletesen megfelelt a kötetben szereplő Talpra állító című vers alapgondolatának: „Csak rajtad múlik, / hogy megrázzad magad, / s hogy ismét talpra állj. / Valamennyi erőd, / türelmed és időd / áldozd most sebedre, / beteg föld gyermeke, / s úgy lesz, mint hajdanán, / amikor pattintott / kő még a lándzsahegy.\"

Az összejövetel végén mihamarabbi gyógyulást kívánt Gittai Pistának a társaság, arra kérve élettársát, számoljon be majd részletesen a szeretettel megidézett emlékek soráról és a közös óhajról, hogy a baráti kör minél előbb személyesen is köszönteni akarja a hetedik x-et átlépett költőt és beszélgetni vele a most megismert kötet darabjairól.

Gittai istván 1946. December 31-én született a Bihar megyei Tótin. Építészeti technikumot Nagyváradon végzett, majd tervezőként dolgozott Zilahon, 1971-től Nagyváradon. 1990–91-ben a Kelet-Nyugat hetilap szerkesztője, 1991-től a Bihari Napló munkatársa. 1993–1995 között Magyarországon élt, majd visszatért Nagyváradra, ahol ismét a Bihari Napló, majd 2002-től a Várad folyóiratnak is munkatársa volt. Először a Fáklya, majd az Ifjúmunkás, Utunk, Igaz Szó, Korunk, Bihari Napló, Brassói Lapok és a Familia közölte verseit. Forrás-kötete a Megmentett visszhang (1975). Szikár, szűkszavú versei főleg a magányosság érzetének kifejezésében hitelesek. További köteteiben kihagyásos versszerkezetei nagyobb kompozíciós egységekbe rendeződnek. Mindinkább az elérhetetlen teljesség szószólója, ahogy Mózes Attila írta róla, „a hiány költőjeként\" mutatkozott be.