Kosztolányi Dezső nemcsak felidézi fiatalabb önmagát, hanem megalkotja egyik legemblematikusabb szereplőjét, Esti Kornélt. Esti részben ellentéte a felnőtt alkotónak (legalább annyira, mint Babits Gólyakalifa című kisregényében Tábory Elemérnek az álombeli írnok), másrészt alteregója, mint Karinthy hajdani ifjonca, a Találkozás egy fiatalemberrel novellából, vagy Ady kisfiúalakja az Egy ismerős kisfiú című versből. Kosztolányi és Esti folyamatosan furcsa varázstükröt villant egymás arcába: egyszerre látszik, aki tartja, és akinek tartja a tisztánlátást elősegítő fényes felületet.

Esti Kornél történetét egy elbeszélésfüzérben bontja ki az író, amit majd betegsége elhatalmasodása idején az Esti Kornél éneke című verssel koronáz meg. Csáki Szabolcs fiatal debreceni színművész ennek a bonyolult megkettőződésnek a színrevitelére vállalkozott. A színész a debreceni Borostyán Produkciós Iroda által szervezett összeállítás társszerzővé avatta Némethy Norbertet, a Borostyán vezetőjét. Elmondásuk szerint tulajdonképpen különböző iskolák tanárainak, diákjainak a felkérésére vágtak bele a feladatba, a Partiumi Magyar Művelődési Céh meghívásának köszönhetően viszont a Zenés utazás...kalapban című előadás bemutatóját Nagyváradon tartották, a PKE dísztermében, majd Szatmárra, Nagykárolyba indultak, hogy visszatérve Váradra a „megrendelő” iskolákban adják elő.

Csáki Szabolcs, aki alapfokon magyar irodalom szakot végzett, úgy fogalmazott, iskolai-egyetemi Kosztolányi-élményei ellenére igazából a műsor készítése során látta meg az Esti-történetek igazi mélységét. Az előadás szerves részei a 20-as, 30-as évek közkedvelt sanzonjai, amelyek kiegészítik a kávéházat idéző díszletet. Csáki Szabolcs kiemelte az egyéni előadóest első tapasztalatának fontosságát, azt a revelációszerű érzést, mintha négyszemközt került volna a közönséggel. Egészen más kapcsolat alakul így ki, mint az eddigi, nagyszínpadi előadásai során – mondta a színész, aki újabb egyéni műsorokat is tervez. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy semmiképp sem törekedtek a szövegek erőltetett aktualizálására, ott sem, ahol pedig esetleg át lehetett volna helyezni az alaphelyzetet a mába.

Az előadás záróepizódja a híres villamosút története, ami dióhéjban nemcsak Kosztolányi, de minden ember életútjának az összefoglalása. November 3-án lesz 80 éve, hogy ötvenegy évesen, hosszú, súlyos szenvedés után halálba komorult a mindig vidám, bohém Esti Kornél felnőtt énje. Nem titkolta szenvedéseit, nem menekült konok hallgatással a halál elől, inkább próbálta megérteni az élet értelmét, és kimondani: „homlokán feltündökölt a jegy, / hogy milliók közt az egyetlenegy”. (Halotti beszéd).