A klasszikusnak számító könyvek lapjain olvasható történéseket még izgalmasnak találták a mostani kamaszok szülei, nagyszülei. Generációjuk minden tagja elolvasta például az Egri csillagokat – nem föltétlenül azért, mert kötelező házi olvasmány volt. Hanem azért, mert magával ragadta képzeletét az egri vár védőinek herokius küzdelme a hatványozott oszmán túlerővel szemben, a Gárdonyi-regény felnőtt fejjel naivnak tekinthető romantikus cselekményvezetése, Bornemissza Gergő és Cecey Éva szerelmének eszköztelenségében is pátoszos bűbája, jó és gonosz örök küzdelmének az 1550-es évek Magyarországára kivetített rajzolata és persze az időutazás.

Manapság egyre nehezebb lekötni a mozgóképek, a virtuális világ villódzásaihoz szokott kiskamasz figyelmét betűkből kibontakozó kalandokkal. Ha viszont a tizenéves ellátogat Egerbe, és megtekinti a Dobó István Vármúzeum kínálatát, a technika vívmányainak köszönhetően megelevenedik előtte mindaz, aminek az impozáns épületegyüttes hírnevét köszönheti.

Aknafigyelő folyosók a kazamatákban

A török korszakot bemutató interaktív, multimédiás elemekkel tarkított kiállítások „támasztják fel” itt a történelmet. Hatalmas képernyőkre kivetített látványos animációk, makettek, viaszbábuk, korhű öltözékben magyarázó idegenvezető élményszerű előadása teszi ugyanis vonzóvá a történelmet, azt a korszakot, amikor a török várháborúk idején, 1552-ben fényes, Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte győzelmet arattak az egriek Mehmed pasa serege felett. Heroikus fényben tűnik így fel az ostrom, amikor a várvédők Dobó István kapitány parancsnoksága alatt visszaverték az Oszmán Birodalom harmincszoros túlerőben lévő seregét.

A mai kiskamasz talán nem rágta át magát az Egri csillagokon mint kötelező háziolvasmányon, de ha megtekinti a Lőporfüst – kövek között elnevezésű kazamata-kiállítást, valószínűleg tudatosul benne, hogy Eger vára fontos erőssége volt a 16. században a török megszállás miatt három részre szakadt Magyar Királyság végvárrendszerének, „Európa védőpajzsának”. Hatalmas, kivilágított kivetítőn elevenedik meg az is, hogy milyen viseletet, fenyverzetet hordott egy janicsár vagy szpáhi, velük szemben pedig egy magyar gyalogos és lovas katona felszerelését lehet megtekinteni. A korabeli ruhába öltözött, szakavatott idegenvezető pedig ráirányítja a figyelmet a magyarok és törökök viseletének hasonlóságaira, különbségeire.

Az egri vár föld alatti járatrendszerében pontos képet kap a látogató arról is, hogy miként lőttek az ágyúkkal, mit jelent az ágyúállás, ugyanakkor a vár talán legizgalmasabb részei a kazamatarendszerhez tartozó aknafigyelő folyosók. Ezek az alagutak a várfalakkal párhuzamosan épültek az 1500-as években, és a föld alatt teremtettek biztonságos átjárási lehetőséget a bástyák között a várvédőknek. Gyorsan pörgő képsorok mutatják a kivetítőn, hogy miként készültek az aknafigyelő folyosók, vagy hogyan semmisítették meg az aknákat, látható, amint terjed a tűz a lőporos hordók felé a gyújtózsinórokon.

Elválasztani a tényeket a fikciótól

A múzeum kiállítása egyszerre összpontosít arra, hogy a történelmi tényeket pontosan, ferdítés nélkül mutassa be a látogatóknak, ugyanakkor a korszakról írt irodalmi mű vagy képzőművészeti alkotások iránt is felkelti az érdeklődést, közben pedig igyekszik elválasztani a tényeket a fikciótól. Eger védőinek a magyar hőskultuszban betöltött szerepét Gárdonyi nagy hatású regénye, illetve az ebből készült film erősítette tovább. A múzeum ismertetése rávilágít arra is, hogy Várkonyi Zoltán 1968-ban készített mozija több ponton is nélkülözi a tényszerűséget. Például bár a filmben az látható, hogy a törökök a várfalnak támasztott létrán kapaszkodnak felfelé, ez nem valóságszerű, hiszen a létrát könnyedén elmozdíthatták volna fentről a várvédők: a történelmi tények szerint omladékokhoz támasztották a hágcsókat a törökök.

A kazamatákban látható kiállított kép-, hang- és tárgyi anyag nemcsak a történelem, hanem Gárdonyi 1898-ban napvilágot látott regénye iránt is felkeltheti az érdeklődést. A föld alatti folyosón ugyanis ott látható az író életnagyságú fotográfiája, pipája, valamint az Egri csillagok első oldalának kézirata, így annak bizonyítéka is, hogy az író eredetileg más címet adott művének. A regényt Gárdonyi alapos kutatómunka után vetette papírra, eredeti címe Hold és csillagok volt, az alcíme pedig Gergely diák. 1899-ben jelent meg a regény a Pesti Hírlapban folytatásokban, majd két évvel később könyv formájában. A látogató kibetűzheti Gárdonyi kalligrafikus kézírásával a regény első mondatát is: „A patakban két gyermek fürdött, egy fiú meg egy leány”.

Végül, de nem utolsósorban a vár egy másik föld alatti részében ott sorakoznak a regény szereplői életnagyságú viaszbábuk alakjában, korhű öltözékben. Ott álldogál Gárdonyi viaszfigurája is, központi helyen maga Dobó, körülöttük pedig Gergely és Vica, Sárközi, a cigány és természetesen a félszemű Jumurdzsák, távolabb pedig pazarul feldíszített sátrában maga a szultán, gyümölcsökkel gazdagon megrakott tálak mögött, fenséges turbánját szerecsen rabszolga őrzi. Ily módon talán többféleképpen is új életet nyerhetnek az Egri csillagok szereplői, és megelevenedik a korszak nemcsak az egri vár múzeumában, hanem a mai kamaszok képzeletében és tudásanyagában is. Szóval feltámadhatnak Jumurdzsákék.