A láger felszámolása óta Peripraván mintha megállt volna az idő; olyanok Ábrám Zoltán képei, mintha valamikor közvetlenül a munkatábor felszámolása után fotózta volna
Fotó: Haáz Vince
Az egykori kommunista kényszermunkatáborról, a peripravai lágerről készült fotókiállításával, könyvvel és kiselőadással lépett a közönség elé Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi orvosi egyetem professzora. Munkájával a Duna-delta hírhedt lágerébe száműzött ártatlanul elítélteknek próbált emléket állítani.
2018. november 08., 16:112018. november 08., 16:11
Többek között börtönt és kényszermunkatábort megjárt nagyapja emléke előtt rója le a kegyeletet egy rendhagyó marosvásárhelyi fotókiállítással Ábrám Zoltán, aki ugyanakkor a szülőföldről, annak környékéről, az Érmellékről, egész Erdélyből és azon túlról való 56-os sorstársakról is megemlékezik.
Az egyetemi tanárként és kutatóként dolgozó amatőr fotográfus korábban könyvet is írt az embertelen korszakról, amelybe ötvenöt évvel ezelőtt beleszületett.
A Duna-deltában, az Ukrajnával határos Chilia-ág mentén fekvő Periprava az ország egyik legnehezebben megközelíthető falva. A Duna-deltai Gulagként is emlegetett egykori láger helyszínére Erdélyből sokkal bonyolultabb és időigényesebb eljutni, mint Európa bármelyik fővárosába. Autóval, komppal, hajóval közelíthető meg. A falu határától három kilométerre működött a diktatórikus kommunista rendszer leghírhedtebb kényszermunkatábora, amely az ötvenes-hatvanas években élte „aranykorát”. Ekkor szinte kizárólag politikai elítélteket hoztak ide, ahol elszigeteltségüket és embertelen munkakövetelményeiket csak tetézték a már-már elviselhetetlen életkörülmények és a börtönvezetés által táplált kegyetlenkedés, ami „a kor szellemének” az elvárásait is önkényesen túlhaladta. A becslések szerint volt olyan időszak, amikor háromezer elítéltet is összezsúfoltak a munkatáborban.
A Marx József Fotóklub várbeli termében kiállított fotók némelyikéről visszaköszön a négycsillagos szállodává alakított egykori parancsnoksági épület, az, ahol a több mint száz ember haláláért felelős, nemrég elhunyt Ion Ficior is ténykedett. A foglyok széllel bélelt laktanyáiból ma már csak eltakarítatlan romok maradtak, mint ahogy a sírok többsége is kereszt nélkül árválkodik.
Az óhitű ortodox, de ma már jobbára románul beszélő lipovánok falvában a náddal falazott, kertvégi illemhelynek még ajtaja sincs, a mobiltelefonokon csak a Duna túlsó partjáról érkező ukrán jel fogható be, a benzint jobbára csak feketén lehet beszerezni, a bankkártya pedig a luxushotelben is ismeretlen fizetési eszköznek számít. A faluban alig van egy pár autó, utca még annyi se. A rabok által emelt töltés az egyetlen hely, ahol, ha nehézkesen is, de közlekedni lehet, a helyiek jobbkormányos, Angliából hozott, mindmáig beíratlan régi terepjáró járgányokat használnak erre a célra. Komolyabb egészségügyi gond esetén viszont nem a távoli községközpontba vagy a többórás hajózásra lévő Tulceára, hanem a szemközti ukrán kórházba rohannak a határőrök megértő beleegyezésével.
Az elnéptelenedő falu egyetlen értelmiségijének a hatvanegy esztendős tanító, a legnagyobb eseménynek pedig a hajó érkezése számít – mesélte a tragikomikus bemutatóján egybegyűlteknek Ábrám Zoltán, aki „mint papgyerek és -unoka” úgy gondolta, valamit tennie kell a peripravai népirtás emlékének megőrzése érdekében.
– fejtette ki Ábrám, akinek alkalma adódott találkozni és megismerkedni az egyik volt börtönőr fiával is – a megbékélés jegyében még egy sört is fizetett a néhai pribék fiának.
Nádat vágott, a Duna-csatorna építésén, gátak és töltések emelésén, sáncok lecsapolásán dolgozott. Amikor a sors úgy hozta, társa elhantolásán is részt vett. Amint lapunknak elmondta, a képek láttán vegyes érzelmek keringenek benne, de legfőképpen annak örül, hogy a Fennvaló adott hitet, erőt és egészséget túlélni a borzalmakat.
„Periprava egy örökösen szívemben, lelkemben, agyamban élő falu. Az emlékezetből felszínre hozott »feledhetetlen« múltjával, a személyesen megtapasztalt jelen sajátos életképeivel és a gyökeres átalakulásban levő jövő cseppnyi biztatásával. A reménység éltetéséhez én magam is hozzájárulok azáltal, hogy hírhedt munkatáborát romjaiban is örökké magába zárja az emlékezet” – írja Ábrám Zoltán Az igazság szabaddá tesz című könyvében. Ezek a gondolatok és érzések tekintenek vissza a Szűcsök bástyája ódon falairól.
Csehy Zoltán felvidéki költőnek ítélte a szakmai kuratórium az idén alapított Kovács András Ferenc Költészeti Díjat – jelentette be csütörtökön a Látó szépirodalmi folyóirat.
Világot gyújt és rendet rak a vers, melenget vagy lehűt, bezsongat vagy vigasztal. A vers megváltó rés a mindennapok falán – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére a magyar költészet napja alkalmából László Noémi József Attila-díjas kolozsvári költő.
Közismert erdélyi magyar képzőművészeket bemutató sorozat részeként Jovián György Munkácsy-díjas képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja „corpus inane” című kiállítását nyitják meg április 18-án a Liszt Intézet bukaresti központjában.
A 80 éve született, 2021 februárjában elhunyt, Kossuth-díjas Farkas Árpádra emlékeznek a költészet napja alkalmából Sepsiszentgyörgyön, valamint a Hargita megyei Székelyszentmiklóson, ahol a költő a gyermekkorát töltötte.
Tiszteletbeli Arany Pálma-díjat kap George Lucas, a Csillagok háborúja-sorozat rendezője május 25-én, a 77. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál záróünnepségén – jelentették be kedden a szervezők.
Közkívánatra Agócs Gergely néprajzkutató tart interaktív képzést április 29–30. között a torockói Duna-Házban. A Magyar népmese – hagyományos mesemondás című foglalkozást elsősorban, de nem kizárólag pedagógusoknak ajánlják.
Japán sztrájkot hirdetett a Csíki Székely Múzeum, csatlakozva a CulturMedia – Kulturális és Média Szakszervezetek Országos Szövetsége, az Alfa Kartell Országos Szakszervezeti Szövetség tagja által elindított országos tiltakozáshoz.
Süli Attila magyarországi történésznek a Gábor Áron, a székely nemzet legendás hőse című kötetét mutatják be a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla termében április 11-én, csütörtökön 18 órától.
Újra költészetnapi verssétát szervez a nagyváradi Szigligeti Színház a tavalyi rendezvény nagy sikerére való tekintettel – közölte a társulat.
Első erdélyi helyszínként Marosvásárhelyen tartottak vetítéssel egybekötött közönségtalálkozót péntek este a Most vagy soha! című film alkotói.
szóljon hozzá!