A Dósa Géza műveit bemutató, a hétvégén nyílt állandó kiállításnak, amely mostantól látogatható a Kultúrpalota második emeletén, a tavaly elhunyt Szabó Zoltán „Judóka\" képzőművész, a Maros Megyei Múzeum munkatársa volt a megálmodója. „Egyik legtehetségesebb alkotója volt e vidéknek a nagyon fiatalon elhunyt Dósa Géza, aki rövid pályafutása ellenére is jelentős életművet hagyott az utókorra\" – mondta a megnyitón Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója.

Dósa műveinek zöme a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható, Vásárhelyen valamivel több, mint 30 alkotását őrzi a múzeum, amely többnyire adományokból gyűjtötte össze, illetve megvásárolta a képeket. A tárlaton olajfestmények, grafikák, rajzok, tanulmányok, vázlatok tekinthetőek meg. Dósa egyik legjelentősebb művét, a Bethlen Gábor tudósai körében című festményt is kiállították, valamint az ahhoz készült tanulmányok, vázlatok reprodukcióit, az eredetieket ugyanis Budapesten őrzik – mutatta be a tárlatot Cora Fodor muzeológus román nyelven, majd Oniga Erika magyarul.

Az 1846-ban Nagyenyeden született Dósa Géza tehetségére már gyerekkorában felfigyeltek, 10 éves korában Kolozsváron a Simó Ferenc rajziskoláját látogatta. A Marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte tanulmányait 1862-től, majd 1864-től beiratkozott a budapesti református főgimnáziumba és Székely Bertalan magántanítványa lett. Egy év múlva, 1865-ben részt vett az Eötvös József miniszter által történelmi festményre kiírt pályázaton, ahol a Bethlen Gábor tudósai között című vázlatával ötszáz forintos ösztöndíjat nyert. Ebből a pénzből 1866-ban beiratkozott a bécsi képzőművészeti akadémiára, ahol szoros barátságot kötött Munkácsy Mihállyal. Néhány év múlva a müncheni akadémián folytatta tanulmányait Wagner Sándor tanítványaként.

Önállóságra törekedett, elhatározta, hogy a konvenciókat felrúgva, saját stílusában alkot. Párizsba szeretett volna eljutni, ott egy műtermet nyitni, csakhogy anyagi körülményei ezt nem tették lehetővé. Apja kérésére 1870-ben visszatért Marosvásárhelyre, ahol arcképfestésből próbált megélni. Depresszióban szenvedett, sikertelenség kísérte alkotói tevékenységét, és egy szerelmi ügy is közrejátszott abban, hogy 1871-ben öngyilkos lett. Művészetét csak évtizedekkel halála után kezdték értékelni.

„Ha életben marad, s megfutja azt a pályát, melyre tehetsége s a kezdet biztató mivolta predesztinálták, egyike lett volna nemcsak a magyar, de az európai képzőművészet oszlopos tagjainak\" – írta Kacziány Ödön festő 1927-ben. A Kultúrpalota második emeletén, közvetlenül a kisterem mellett rendezték be a fiatalon elhunyt művész alkotásait felvonultató tárlatot. A megnyitón egy frissen megjelent Dósa Géza-albumra is felhívták a figyelmet: a vásárhelyi Lector kiadó gondozásában, Szinyei-Merse Anna (Szinyei-Merse Pál festőműmész dédunokája) szerkesztésében, Szabó Zoltán „Judóka\" közreműködésével látott napvilágot az igényes kivitelezésű kiadvány.