A sztori némileg az Ál/Arc című, Nicolas Cage és John Travolta főszereplésével készült akciófilm alaphelyzetét idézi, csak immár 21. századi közegben: egy CIA-ügynököt halálra kínoznak, de főnökei egy éppen zajló orvosi kutatás eredményit felhasználva egy szociopata bűnöző elméjébe ültetik át a tudatát, hogy így jöjjenek rá, hova rejtőzött el az a holland hacker, aki megszerezte az irányítást az amerikai haderő fölött, és akire emiatt egy veszélyes nemzetközi terrorista is vadászik, hogy megszerezze tőle a szükséges kódokat, és lángba borítsa a világot. A Jericho nevű bűnöző azonban túljár fogva tartói eszén, és a CIA-ügynök tudását felhasználva saját pecsenyéjét kezdi sütögetni – mindaddig, amíg nem találkozik az elhunyt ügynök családjával.

A sztori akár még érdekes is lehetne, de a forgatókönyvben hemzsegő, hiteltelen megoldások és félig-meddig kidolgozott szituációk teljesen felszínessé és félresikerültté teszik a filmet. Itt van mindjárt az a kérdés, hogy miért pont egy szociopata, erkölcsi érzék nélküli, jó és rossz között különbséget tenni képtelen bűnözőt kellett kiválasztani? A gyatra válasz, miszerint egy gyerekkori baleset miatt homloklebenye nem teljesen fejlett, így ideálisabb alany lehet egy átlagembernél, már csak azért is sántít, mert még ennek ellenére is teljes ostobaság egy ilyen személyiségre bízni egy olyan titkot, amellyel akár az egész világot el lehet pusztítani.

A másik borzasztóan elszúrt aspektus arra vonatkozik, hogyan éli meg valaki, ha hirtelen egy másik ember tudata jelenik meg az elméjében. Nos a Costner alakította főszereplő mindezt mindenféle lelki trauma és tudathasadásos tünet nélkül, néhány egyszerű migrénes tünettel abszolválja. Hogy aztán az érzelmileg teljesen steril bűnözőn végül eluralkodjanak a „tudatdonor” érzései, és mindent megtegyen a családja és a világ megóvása érdekében.

És nem csupán ezek problémásak: a CIA és a szuperterrorista is probléma nélkül képesek a világ bármely mobiltelefonja, térfigyelő kamerája vagy számítógépe fölött átvenni az uralmat, ami enyhén szólva is nevetségességbe fulladóan hiperbolizáló torz tükröt tart az okoseszközök és az internet segítségével teljesen behálózott társadalom elé. Ráadásul kérdéses, hogy ha ennyire zseniálisak, akkor hogy nem képesek meg-, illetve visszaszerezni az irányítást a védelmi rendszert irányító számítógépes hálózat fölött.

A színészi teljesítmény méltó a sztori nívójához: Costner a pszichopata bűnöző karakterét néhány mély, torokhangú hörgéssel megoldottnak tekinti, Tommy Lee Jones a tudatátültetést megvalósító orvos, Gary Oldman pedig a sikerért mindenen és mindenkin átgázoló CIA-főnök szerepében egyszerűen karikaturisztikus figurák. A CIA-ügynök feleségét játszó Gal Gadotnak is csupán annyi a dolga, hogy dekoratív legyen, de mivel ez „gyárilag” megvan, sok feladat rá sem hárul.
A Beépített tudat így újabb példa arra, hogy hiába a nagy nevek, egy jó filmhez épkézláb és hiteles sztori is kell. Ezek híján legfeljebb módosult tudatállapotban javasolnánk bárkinek is a megtekintését. n Balogh Levente

Beépített tudat (Criminal – amerikai sci-fi akciófilm, 113 perc, 2016). Rendezte: Ariel Vromen. Szereplők: Kevin Costner, Ryan Reynolds, Gary Oldman, Gal Gadot, Tommy Lee Jones. Írta: Douglas Cook, David Weisberg. Kép: Dana Gonzales. Zene: Keith Power.

Értékelés az 1–10-es skálán: 5